Part 17.EVERYTHING IS UP!

Sziasztok! :) Elég kevés komment érkezett az utóbbi időben. Ez azt jelentené, hogy...szóval nem jól írok? Mert ha igen, akkor nyugodtan szóljatok és változtatok rajta. Vagy ha nem tetszik, akkor is írjátok le, hogy mi az ami, nem jó benne. Tudom, rövidek a részek, de nincs sok időm. Mostantól megpróbálok hosszú részeket gyártani, de nem ígérek semmit! Na mindegy...Kiraktam egy olyan közvélemény-kutatást, hogy "Befejezzem a blogot?!". Ott tudtok választani. :) Amelyikre több szavazat érkezik, azt fogom figyelembe venni! Most csak annyit, hogy itt a 17.! Nem lett olyan hosszú, de muszáj volt ott befejeznem, ahol befejeztem! :)  Jó olvasást! :)



Nem tudom miért teszi ezt, hiszen még csak 19. Igen, tudom, mondta már, hogy az ő élete, de akkor is! Ezen gondolkozva elnyomott az álom.
Mikor egy másfél órával később felébredtem, megpillantottam egy csokor virágot mellettem. Egy kis kártya is társult hozzá:
Carly! Ne haragudj a botrányaimért...Én csak...Szóval most élem a fiatal koromat és elég sok mindenbe bele keveredek. Sajnálom, baby! És a verekedésről, meg annyit, hogy Zayn kezdte. 
Szeretlek életem. Délután benézek. Puszi: Justin xx
Ez annyira aranyos volt tőle, hogy őszinte volt velem. Ilyenkor nagyon megtudom becsülni. :) Még a kártyát olvasgattam és mosolyogtam, addig megérkezett Justin.
- Szia!- mosolygott.
- Szia Justin!- villantottam a fogsoromat én is.
- Nem csak levélben, hanem személyesen is bocsánatot szeretnék kérni, a hülyeségeimért.- fogta meg a kezemet.- Tudom, hogy nem tesz jót, de a haverok..és..szóval érted.
- Értem Justin!- szorongattam a kezét.- Elég rossz dolgok azok, amiket csinálsz, de a te életed. Ezt már egyszer mondtad, és én nem szeretnék beleszólni! 
- Szeretlek!- puszilta meg a kezemet.
- Én is Justin, nagyon! 
- Na és mikor jöhetsz haza?- kérdezte izgatottan.
- Reggel megvizsgáltak, és ha minden igaz akkor holnap reggel elhagyhatom a kórházat.
- Ez remek!- mondta.- Eljöjjek érted?- mosolygott.

- Ha gondolod?!
- Oké, akkor jövök érted.


                                * Másnap *
Eljött a reggel. Alig vártam, hiszen ma mehetek haza. Igaz még Justin nincs itt, de várok. Remélem hamar itt lesz. Vártam 20-25-30 percet, de semmi. Már vártam egy órát, majd úgy döntöttem, hogy felhívom. A harmadik csengésre álmos hanggal szólt bele.
- Igen?!
- Hol a picsába vagy?! Már több mint egy órája itt rohadok a kórház előtt!- mondtam dühösen.
- A kurva életbe! Kicsim! 15 perc és ott vagyok!
- Nem kell! Fogok egy taxit!- mondtam majd kinyomtam. Mivel volt nálam egy kevéske pénz, így fogtam egy taxit, majd azzal hazamentem. Éppen hogy leültem a fotelba, megcsörrent a telefonom. Justin neve virított a kijelzőn.
- Hol vagy Carl?
- Itthon.
- És most ezért jöttem el, baszki?!- dühöngött a vonal másik végén.
- Mondtam, hogy ne gyere!- mondtam ugyanolyan hangnemmel, amilyennel ő is.
Semmit nem szólt, csak kinyomta a telefont. Ezt most is én basztam el.
Justin aznap nem is hívott, és nem is jött. Magamat hibáztattam mindenért...Mindig én rontom el a kapcsolatunkat. Elegem van magamból! Megtettem egy gyakori, de rossz tevékenységet...Vagdosni kezdtem magam...

                                                                  * Másnap * 
Reggel kicsit fáradtan ébredtem, majd egy órás hempergés után kikászálódtam az ágyból. Lementem kajálni valamit, majd a hűtőn, egy nem várt cetli fogadott:
Carly! El kellett mennem a belvárosba. Délután érek haza. Addigra pakold össze MINDEN holmidat, mert holnap költözünk ... New York -ba. Puszi: Anyu
Na ne! Már megint költözni akar?! Ezt nem hiszem el! Felhívtam, hogy megkérdezzem, hogy igazából mi az oka, az újabb költözési rohamának.
- Igen?- szólt bele.
- Anya, már megint hova és minek költözünk?! 
- New York - ba, mert vissza megyek a korábbi állásomhoz, de most téged is viszlek!
- De anya, mi lesz Justinnal?- kérdeztem, közben a tegnap szerzett sebeimre tekintettem.
- Menj el hozzá, és köszönj el tőle! Ne aggódj! Minden második hét hétvégéjére haza jöhetsz.
- Nem vigasztal...- mondtam unottan. 
- Tudom, na leteszem, mert fontos ügyeket intézek! Szia!- mondta, majd köszönésemet meg sem várva kinyomott. 

Reggeliztem, elvégeztem a reggeli teendőim, majd erőt vettem magamon és elindultam Justinhoz. Útközben rájöttem, hogy pólóban vagyok és eléggé látszanak a vagdosás nyomai. Visszafordulni nem akartam, ezért feltűnően, de takartam őket. Mikor odaértem Justin háznak ajtaja elé megálltam. Mély levegőt vettem, majd megnyomtam a csengőt. Ajtót nyitott, de látszott rajta, hogy nem akar látni.
- Szia Justin!- mondtam szégyellősen. 
- Szia!- mondta kissé flegmán. 
- Két dolog miatt jöttem: az első: Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapiért. Ne haragudj! Csak mérges voltam és már hazaakartam jönni. Tényleg sajnálom!
- És mi a második?- sürgetett, közben a földet fürkészte.
- Csak annyi, hogy holnap költözünk New York -ba. Csak elszerettem volna köszönni.
- Szóval elmész?- emelte fel tekintetét.
- Igen...Köszönök mindent! Szia Justin!- nyomtam egy lágy puszit az arcára, de könnyeimmel már nehezen bírtam.
- Jó utat!- mondta bunkó hangnemmel, majd becsukta az ajtót.
- Justin!- szóltam neki gyorsan.
Az ajtót ismét kinyitotta. Arcára volt írva, hogy "MENJ MÁR A PICSÁBA!" Nem akartam feltartani, ezért csak odaadtam neki a gyűrűt.
- Szóval, ennyi? Végeztünk egymással?- kérdezte könnyes tekintettel. 
Bólintottam egyet. Fájdalmas, összetört szívvel indultam haza.
Otthon könnyek közt pakoltam el a holmiimat és szabadultam meg a Justinos emlékektől. MINDENNEK VÉGE!