Part 28. You Are My Hero! ♥

Szia Mindenki! :D Nagyon köszönöm a komikat!♥ Itt lenne az újabb rész! ^^ Jó olvasást! :)

#swaggy #JustinBieber


A hatalmas csörömpölésre lettem figyelmes igazából. Amikor megláttam a hang okozóját, azt hittem, hogy kiugrok a bőrömből örömömben. Justin eljött értem.
- Édesem!- szaladt oda hozzám. Szegénykémnek vérzik a keze, amiért betörte az üveget.
- Justin!- mondtam, miután levette a számról a ragasztót.
Amint kikötözött a nyakába ugrottam, és addig el nem engedtem, amíg Zac meg nem szólalt.
- Milyen romantikus!- gúnyolódott.- A királyfi eljött, hogy megmentse a királylányt!
Justin elengedett, majd elindult felé.
- Játsszuk le!- majd amilyen erősen csak lehetett behúzott neki egy jobbost.
Zac nem hagyta annyiban, majd ő is visszaütött neki, egy elég nagy gyomrost. Kezdek aggódni Justin miatt...valamit tennem kell. Erre egy ötlet jutott eszembe: Fogtam a széket, majd kiütöttem vele Zac-et, aki elájult..vagy igazából fogalmam sincs, hogy mit csinált, a lényeg, hogy kifeküdt.

Ahogy néztem Justin köpni-nyelni nem tudott..ahogy én sem. Soha életemben nem csináltam ilyet, de most jó érzés volt. 
- Carly....te....őt...-mutogatott.
- Tudom...- néztem a földön fekvő Zac-et.- Fussunk, mielőtt felébred! Justin után szaladtam, közben hátra tekingettem, hogy Zac nem-e ébredt fel. Mikor visszanéztem már csak azt láttam, hogy Justin hatalmasat esett. xd

- Kelj már fel!- nevettem el magam a végére.
- Ez nem vicces!- tápászkodott fel a segítségemmel, de ő sem bírta ki röhögés nélkül.
Mikor kiértünk a rendőrök pont akkor értek oda. Justint szorosan megöleltem még egyszer. Már nagyon hiányzott az illata, a hangja, a csókja...

Mikor hazaértünk mindenki körül ugrált és mondogatták, hogy 'Örülünk, hogy újra itthon vagy!' 'Nagyon boldogok vagyunk, hogy köztünk vagy újra!'. Miután üdvözölt mindenki, felmentem Justinnal a szobába, hogy az én imádott szerelmemnek megköszönjem, hogy megmentett.
- Justin!
- Tessék édes!
- Köszönöm, hogy megmentettél! Ha te most nem lennél, lehet, hogy többet nem szabadultam volna Zac-től.
- Annyira szeretlek!- ölelt meg.
- Én is! Te vagy az én hősöm!- viszonoztam cselekedetét.
- Te pedig az én hercegnőm!- adott egy csókot.
- El kell, hogy mondjak még valamit.
- Mit?
- Selena is benne volt...
- Miben?- értetlenkedett.
- Az elrablásban. Igazából a kettőjük célja az volt, hogy elválasszanak minket. Ha később jössz, lehet nem találsz már ott.
- De miért?
- Zac elakart vinni Los Angeles-be..Selena....Selena pedig ide akart jönni, hogy úgy mond "megvigasztaljon".- mutogattam ujjaimmal a 'jelet'.
Justin arcáról mindent lelehetett olvasni. Arca nyugodtról dühösre váltott. Éreztem, hogy nem kellett volna elmondanom neki, de nem akartam azt, hogy ne bízzon meg bennem. Erei dagadtak a nyakán és a karján. Kezét ökölbe szorította, állkapcsa megfeszült...Mindeközben maga elé bámult. Hirtelen felpattant, majd kiviharzott a szobából.
- Most meg hová mész?- kérdeztem, de süket fülekre találtam.
A bejárati ajtót becsapta maga után.
- Mi történt?- kérdezte Pattie.- Csak azt ne mond, hogy már is összevesztetek.
- Nem..Nem erről van szó...
- Akkor?
- Elmondtam neki, hogy Selena is benne volt. Most félek, hogy haragudni fog rám.
- De miért haragudni?
- Nem tudod. Te is tudod, hogy milyen Justin.
- Tudom..- ölelt meg.

Már éjjel 1 óra és Justin sehol. Már vagy ezerszer hívtam, de nem veszi fel. Mint valami idióta, mászkálok fel-alá a szobában. Számtalan dolog megfordult a fejemben:
- megöli Selena-t...nem, hisz akkor börtönben végzi.
- vagy Selena kimagyarázta magát, és elcsábította...nem Justin, nem akkora barom, hogy bedőljön neki.
- vagy talán Selena csinált vele valamit....
Elég! Nem gondolok több ilyen dologra. Lehet csak dugóba keveredett, a hó miatt, hiszen most januárban van a legtöbb hóesés...De mit is beszélek..Nem is esik a hó...
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Justin az.
- Justin?!- szóltam bele.
- Jó estét!- szólt bele egy női hang.- Maga Carly Roo?
- Igen..de..de miért?
- Justin Biebert a sürgősségire hozták be életveszélyes állapotban...Autóbalesetet szenvedett. 
- Istenem..ne!- mondtam, majd letettem a telefont és sírni kezdtem.
Lehet még ennél rosszabb?!