Part 29. Don't Worry!

HEY..:) Köszönöm a komikat! :)♥
u.i.:A közeljövőben olvashattok tőlem egy új sztorit, amiben Justin Bieber/Austin Mahone/és az általam kitalált személy Sarah Gonzalez fog szerepelni. :) Sarah új csaj lesz és összebarátkozik Justinnal, akit senki sem szeret. Mindig szívatják. Közben Austinnal (a suli menőjével) szócsatába keveredik. Kicsit később Justin bunkó lesz és úgy mond át áll Aus-ék bandájába.
Aki szeretné, illetve olvasni fogja, az komizza, azt hogy várja már, vagy valami. :) Már az első rész megvan, csak meg kell tudnom, hogy ki az aki olvasná. :)
Itt pedig a 29. rész. Lassan a 30., amit szerintem, csak a suli első hete után fogok megírni, de igyekszem még most augusztusban kiadni. :) Jó olvasást! xx♥

Fredo jött be a szobámba, majd odasietett hozzám, hogy megkérdezze mi van.
- Hé. Carly. Mi a baj? Miért sírsz?- ölelt meg.
- Jus...Justin...Justin kórházban van.- mondtam, majd még jobban előtörtek a könnyeim.
- Mi?! De miért? Mi történt?- kérdezte ingerülten.
- A-autóbalesetet szenvedett.
- Istenem! Miért pont vele?!- kérdezte, és ő is sírni kezdett.- Szóljunk Patti-éknak!- állt fel.
- Jó.- mentem utána.

Fredo felajánlotta, hogy elvisz engem és Pattie-t a kórházba, addig Juss mamája és papája itthon maradnak Scoo-val.
Mikor a kórházhoz értünk, egyből a recepcióra siettünk. Megérdeklődtük, hogy hol van Justin, majd kiderült, hogy meg kellett műteni.
A műtő előtt jó egy óra hosszát vártunk, majd mikor az orvos kiért letámadtuk kérdéseinkkel.
- Mi van vele? Mi van a fiammal?- kérdezte Pattie.
- Nagyon súlyos az állapota. Meg kellett műtenünk, mert eltörött az egyik bordája. És mivel a vezető oldalba hajtott bele a kamion, így súlyos agyrázkódás érte, és mindezek mellett kisebb nagyobb sérüléseket szenvedett. Az agyrázkódásról annyit, hogy nagy az esélye annak, hogy...amnéziás lesz.
- És felépül?- küszködtem könnyeimmel.
Az orvos nagyot sóhajtott, majd így szólt:
- Nagyon kicsi az esélye, gyenge a szíve. De minden tőlünk telhetőt megteszünk...Engedelmükkel.
Ekkor Pattie-val eszeveszettül sírni kezdtünk. Fredo, az egyetlen férfi ember közöttünk, próbált minket vigasztalni, de sikertelenül. Közben ő sem bírt már a könnyeivel.

Később már be lehetett menni Justinhoz, de csak egyenként. Miután Pattie és Fredo kijöttek, bementem én is.
- Édesem!- szóltam Justinhoz, abban reménykedve, hogy hallja.- Kérlek, gyógyulj meg! Légy erős, és ne hagyj itt minket! Ha..Ha te most meghalsz...Én azt nem élem túl.- szorítottam meg a kezét, majd lehajtottam a fejemet. Ekkor Ő is megszorította a kezemet.
- Justin!- kaptam fel a fejemet.- Justin! Édesem. Hallasz?
- C..Carly.- mondta ki a nevem.- T-tudom...Tudom, hogy meg-megfogok hal-halni.- gördült ki egy könnycsepp a szeméből.
- Nem Justin!- mondtam sírva.- Nem fogsz meghalni!
 É-én...Sz-szeretlek...- szorította meg jobban a kezemet.- ...és a...családomat is..k-kérlek, mondd me-meg nekik..és a rajongóimnak is...szeretlek...és örökké...sze-szeretni foglak...- ekkor megállt a szíve.
- Valaki! Segítsen!- rohantam ki ordítozva a folyosóra.
- Mi történt kisasszony?- kérdezte az ápoló nő.
- Leállt a szíve!- de ekkor már jöttek az orvosok, az újraélesztő géppel. Minket nem engedtek be, ezért kint kellett várakoznunk.
- Pattie.
- Tessék!- kérdezte sírva.
- Justin...Justin beszélt hozzám.
- És mit?- kérdezte Alfredo.
- Azt mondta, hogy tudja, hogy megfog halni, és hogy mondjam meg nektek és a rajongóinak, hogy szereti titeket. És, hogy szeretni fog engem örökké. És megállt a szíve.- de a végére, már sírva fakadtam.
- Ne sírj! Justin rendbe jön!- ölelt meg Fredo.
Az orvos kijött, kissé gyászos arccal.
- Kérem mondja, hogy újra élesztették!- léptem az orvos elé.
- Nyugodjon meg! A szíve ismét működik, de most sem szabad elbízni magunkat. Nagyon gyenge a szíve és bármikor előfordulhat még egy ilyen eset...de az...
- De az mi?!- kérdeztem ingerülten.
- ...Az halálos is lehet.- mondta, majd elsétált.
Miért történik mind ez Justinnal?! Hisz Ő soha nem ártott senkinek sem. Ő mindig kedves volt mindenkivel. Miért?!

* Másnap *
Fredo ragaszkodott hozzá, hogy felesleges itt maradni, de én makacs voltam, mint mindig, így Justin mellett maradtam. Így csak Pattie-t vitte haza.
Reggel, mikor kinyitottam a szememet, Justin nem volt az ágyában. Az ágy be volt vetve. Kicsit megijedtem, majd kiszaladtam a folyosóra.
- Elnézést!- szólítottam le az egyik ápolónőt.- Hová lett a beteg ebből a szobából?- mutogattam az ajtó felé.
- Sajnálom, de az éjjel elhunyt...

Ekkor felijedtem. Annyira megkönnyebbültem, hogy ez csak egy álom volt. De ahogyan ránéztem Justinra, az életkedvem is elment. Bármit megtennék azért, hogy én legyek a helyében. Felálltam, majd odasétáltam az ágyhoz. Megfogtam a kezét, ekkor kinyitotta a szemét.
- Justin!- ültem le a székre.- Hogy vagy?
- Mintha átment volna rajtam egy úthenger...- nevetett, de egyből felszisszent a fájdalomtól.
- Óvatosan..- simítottam a kezemet hasára.- Nagyon fáj még?
- Csak egy kicsit.- mosolygott.- És...M-mi ez a sok ajándék?- nézett körbe a szobában.
- Ezek? Ezeket Ush, Scoo, Lil, Jeremy, a mamád, a papád és a rajongóid küldték.- mutogattam végig.
- A r-rajongóim honnan tudják, hogy mi történt?
- Arról fogalmam sincs...De twitteren mindenki azt kívánja, hogy mihamarabb gyógyulj meg.
- Ez aranyos tőlük.- mosolygott. Ekkor belépett Pattie és Fredo.
- Szia anya...Ő ki?- mutatott Fredo-ra.
Mindenki arcáról lefagyott a mosoly különösebben Fredo-éról.
- Nyugi haver, csak vicceltem.- mosolygott.
- Tesó..Azt hittem nem ismersz fel..A legjobb haverodat.- sóhajtott fel Alfredo.- Egyébként hogy vagy?
- Voltam már ezerszer jobban.
- De legalább nem vagy életveszélyben.- fogta meg a kezét Pattie.
- Egyébként hogyan ment beléd egy kamion?- húzta fel az egyik szemöldökét Fredo.
- Hát ideges voltam...és átmentem a piroson, majd belém jött a kamion.
- Uhh, Justin. Nagy mázlid van. El sem tudod képzelni mennyire aggódtunk érted.
- Gondolom.
Az orvos bejött egy rutin vizsgálatra, addig el kellett hagynunk a szobát.
- Azt hittem komolyan nem emlékszik rám.- vakarta meg a fejét Fredo.
- Nyugi.- simítottam a hátára.- Különben nem lett volna nagy veszteség, ha nem emlékszik rád.- nevettem.
- Hé. Legjobb haverja vagyok! Igenis nagy veszteség lett volna!- nevetett ő is.
Egy jó negyed óra után kijött az orvos, majd meghozta a legfrissebb híreket.
- Justin állapota stabil. Ha így folytatja, akkor egy hét múlva haza is mehet.- mondta az orvos.
- Ezek remek hírek.- mondta Pattie.
- Majd felírom azokat a kenőcsöket, amikkel kenegetni kell a sebeket.
- Rendben. Köszönjük!
- Nincs mit!- mondta, majd elment.


* 1 hét múlva *
Justint hazahozhattuk L.A-ba, de kötelező az ágyban maradni. Mivel nem sok mindent tud egyedül csinálni, így én vagyok az ápolónője.
- Carly!- kiabált az emeletről. Csak az a helyzet, hogy 5 perc alatt tizenötödjére kiabál.
- Megyek már!- kiabáltam vissza neki a konyhából.
- Carly!- kiabált megint.
- Megyek!- kiabáltam hangosabban. Most ha valaki hallja, biztos hülyének néz minket.

- Itt vagyok. Mit kiabálgatsz?- csuktam be a lábammal az ajtót.- Itt az ebéded!- tettem le a kis asztalra.
- Csak unatkozok...Meg hiányoztál.- vigyorgott.
- 2 percre mentem le.- húztam fel a szemöldökömet.
- Jó na...Amúgy biztos hogy van jobb dolgod annál, mint hogy engem ápolgass.
- Nincs. Meg amúgy is. Régen mindig az volt az álmom, hogy Justin Biebert ápolgassam. És tessék...teljesült.- mosolyogtam.
- De ha felépülök,jár nekem még valami.- nézett sunyin.
- És mi az a valami?
- Emlékeztesselek rá?- emelte fel a fejét vigyorogva.

- Ha megteszed nekem?!- szálltam be én is a ''játékba''.
Közelebb hajolt, majd heves csókcsatába kezdtünk. De ezt a különleges pillanatot megzavarta a csengő hangja.
- Még ne nyisd ki.- suttogta a csókunkba. 
- De muszáj.- váltam el tőle.- 1 perc és jövök.
- Ne aggódj. Nem megyek el!- nevetett.
Gyorsan leszaladtam a lépcsőn, majd ajtót nyitottam...de bár ne tettem volna. Legszívesebben szemközt köptem volna az ajtóban álló személyt...


Bocsánat ha unalmas volt, de nincs nagyon ihletem.:| Majd a következőt megpróbálom jobbra írni! :)