Part 31. She or Me?!

Sziasztok! :) Eltelt egy hét. Kinek milyen volt az első hete a suliba? :) Nekem nem olyan fényes, de tűrhető volt...A helyzet az, hogy én már most nyarat akarok..xd Na mindegy. :) Nem untatlak titeket! Még annyit, hogy nagyon köszi mindenkinek, aki komizott! 9 komit hoztatok össze! Ezzel rekordot döntve! :) Köszönöm és imádlak titeket! :) Puszi.xx Jó olvasást! :)
#9comment #thisisamazing #iloveyouall ♥


- Te mit keresel itt?- néztem kikerekedett szemekkel az illetőre.
- Nem is örülsz? Vagy...Vagy ha akarod, akkor arrébb ülök, ha foglalod ezt a helyet!- magyarázkodott.
- Justin! Ne hülyéskedj már!- öleltem meg szorosan.- De, hogy hogy itt?
- Hát, csak elakartam köszönni!- mosolygott.
- Annyira imádlak!- öleltem meg még egyszer.
- A gép tíz perc múlva felszáll!- mondta a hang a bemondóban.
- Le kell szállnod!- biggyesztettem le az ajkam.
- Van jegyem...
- Ezt...nem értem.
- Mit nem értesz édes?- simította kezét az arcomra.- Elmegyek veled New York-ba!
- De...Te még lábadozol. És...amúgy is...Nem hagyhatod itt csak úgy anyukádat.
- Ő tanácsoltam, hogy jöjjek el! De ha szeretnéd, akkor leszállok a repülőről és már nem látsz többet!
- Meg ne próbáld!- mondtam komolyan.
Ez valami hihetetlen, hogy Justin eljön velem New York-ba.

A sok órás utazás után végre földet értünk és egyből a házunkhoz vettük az irányt. Mivel Justinnak nem engedtük, hogy hotelban szálljon meg, így ott fog lakni nálunk. :)
Megérkeztünk a házunkhoz, majd elkezdtünk kipakolni. Nem kérdés, hogy Justin hol alszik... :3 


* Pár nappal később *
Nagyban folyik az élet. Anya dolgozik, én pedig Justinnal itthon punnyadok. Éppen TV-t néztük és csupa káros kaját ettünk, mikor megzavart minket a csengő hangja.
- Kinyitom!- adtam egy puszit Juss arcára.
- Oké édes!- nézte tovább a TV-t.
Mikor ajtót nyitottam azt hittem álmodok.
- Mit keresel itt?- kérdeztem teljesen ledöbbenve.
- Justinhoz jöttem.- indult befele, de megállítottam.
- Várj! Először is hogy találtál meg minket?
- Szerinted nem olvasok újságot?- kérdezte flegmán.
- Jó..Akkor most amilyen gyorsan jöttél, olyan gyorsan is takarodj el innen, amíg szépen mondom!- lettem ideges, és legszívesebben neki mentem volna Selenanak. Miért nem tud minket békén hagyni?!
- Ki az édes?- jött oda Justin és ő is meglepődött.- Te mit csinálsz itt?
- Hozzád jöttem. Beszélni szeretnék veled.- mondta nyávogós hangon.
Justin nagyot sóhajtott, majd így szólt.
- Jó, menjünk a közeli kávézóba.- kapta fel a piros supra-jat és már el is ment.
Hééé!! Én is itt vagyok ám!- gondoltam magamban. Még azt sem mondta, hogy szia, vagy valami. Hát ez jó.
Mivel nem tudtam otthon ücsörögni, így utánuk mentem. Én is felvettem a cipőm és a kabátom, majd elindultam.
Út közben azon gondolkodtam, hogy furcsa volt Justintól az a mondat, hogy 'menjünk a közeli kávézóba!'. Vajon...szereti még?  Áá..nem! Akkor nem lenne velem. De..Ha nem szeretné, akkor nem ment volna el vele csak így... Még ezen gondolkodtam, meg is érkeztem a célállomásomhoz. Láttam Justint és Selenat, ahogyan társalognak. 
Elbújtam egy fa mögé, ahol remélhetőleg nem vesznek észre, majd onnan figyeltem az eseményeket...amik fel is gyorsultak, mert Selena megfogta Justin kezét, és Őt láthatólag nem zavarta.
- A kis ribanc!- szűrtem ki halkan a fogaim közül.
Pár perc után, már megtörtént az, amire nem számítottam...Megcsókolták egymást. 
Lefagyva, kikerekedett és enyhén elnyílt ajkakkal figyeltem, ahogy nyálat cserélnek. Ez hihetetlen. Azt hittem, hogy Biebs megváltozott...de ezek szerint marad a régi, nőcsábász Justin.
Egy könnycsepp kicsordult a szememből, de azon nyomban letöröltem...Nem! Nem fogok sírni egy fiú után sem! Fogtam magam, majd hazamentem. 
Magam mögött bevágva az ajtót levágódtam a kanapéra, majd a TV-t kezdtem el bámulni és közben gondolatok cikáztak a fejemben. Miért nem tudja megmondani, hogy szereti..még mindig. Vagy egyszerűen hagyjon itt...Még az sem lenne ilyen fájdalmas. 
Megértem, hogy Selena ezerszer szebb, okosabb, stílusosabb mint én...Azt is megértem, hogy JB sztár és hogy igazából nem én vagyok a neki való lány..De akkor is! Miért kell mindig összetörnie a szívemet?! Miért?! Én pedig vagyok a hülye, aki mindig megbocsájt neki...Ő pedig ezt mindig kihasználja. De ez most megváltozik!
Hallottam, ahogy Justin megérkezik, de nem pillantottam rá.
- Milyen volt?- kérdeztem, közben a sírás kerülgetett.
- Mi?- értetlenkedett.
- A beszélgetés...
- Hát megbeszéltük kettőnk közt a dolgokat.
- Justin, ne hazudj!- álltam fel.
- Nem értelek!
- Ott voltam...Láttam, ahogyan csókolóztatok!- mondtam a szemébe. Nem kicsit meglepődött.
- De...
- Csak annyit mondj meg... szereted..vagy sem?- kérdeztem, de ekkor már könnybe lábadt a szemem.
- Édes...- ölelt meg.
- Most ne Justin!- rántottam ki magam öleléséből.- Szereted, vagy nem?
- Az a helyzet...hogy én...mindkettőtök iránt érzek valamit...
Ez volt az egyik dolog, amit nem akartam hallani. Most teljesen összetörtem lelkileg. Éreztem, hogy még mindig érez iránta valamit. Döntenem kellett, így feltettem neki a 'nagy kérdést'.
- Justin...Válassz! Ő vagy én?!

Tudom! Tudom! Tudom! Tudom! Rövid, unalmas, szar...és még sorolhatnám, hogy milyen lett! Ezért bocsánat! Csak egyszerűen nincs ihletem! :| Nem tudom, hogy mit írjak, szóval ezt tudtam kihozni belőle.:| Sajnálom! Következőt megpróbálom jobbra írni, de nem ígérek semmit! Remélem azért valamennyire tetszett és összejön a komi! 1 hét múlva rész! :)