Part 32. I chose poorly...

Sziasztok! :) Eltelt még egy hét! :) Kinek hogy ment? És hogy telt a péntek 13.-a? :) Nekem kicsit balszerencsés, volt, mert mindig elestem.><:s xd
Nem is rabolom az időtöket..:) Itt a rész újabb bonyodalmakkal és románccal! :) Jó olvasást és jó sulit! Egy hét múlva jelentkezem! :)


- Carly...én...nem szeretnék...
- Justin...Ő vagy én?!- vágtam a szavába.
- Én...Őt választom! De nem azért, mert...
- Nem kell magyarázkodni Justin...Én megértem!- mondtam egy erőltetett mosollyal az arcomon, miközben belül darabokra tört a szívem ismét...Justin miatt. Közelebb sétáltam, majd amilyen szorosan csak tudtam, megöleltem, amit viszonzott. Eközben egy könnycsepp kicsordult a szememből, de hamar letöröltem, mert nem akartam, hogy Justin meglássa. Mikor elengedtem kisétáltam a házból...Logikus, mivel az én házam és Ő maradt ott, de inkább elmenetem sétálni, addig is gondolkozok a dolgokon...
Miért kellett elütnie azon a napon?! Miért kellett mindig összefutnom vele?! Miért szerettem bele?! Miért?!

Mikor hazaértem csend uralkodott a házban. Egy levél várt az asztalon...:
Carly!
Elmentem mivel már...nem vagyunk együtt. De tudd, hogy ha bármire szükséged van, akkor állok rendelkezésedre. A számom megvan...Szeretném, ha még ezek ellenére is tartanánk a kapcsolatot. Selenat nem azért választottam, mert téged már nem szeretlek...igen is imádlak, még mindig! De iránta többet érzek.
Remélem megérted! Szeretlek és kérlek ne légy szomorú...Én mindig melletted leszek! Justin.xx

Megint sírok...És ki miatt?! Justin...Miért lépett be az életembe?! Ha most ő nem lenne, akkor boldog lennék..De amióta felbukkant csak a gondot okozza nekem...El kell felejtenem egyszer s mindenkorra! Új életet kezdek...nélküle!


* 1 hét múlva *
Justinnal nem találkoztam...szerencsére. Tudomásom szerint még mindig New York -ban tartózkodik, de remélem, hogy nem sokáig. Még mindig erős iránta a szerelmem, és akármivel próbálkozom, nem tudom kiverni őt a fejemből. Hiányzik...Hiányzik a csókja, a hangja, az ölelése...Hiányzik minden egyes perc, amit vele töltöttem. De el kell, hogy felejtsem! Nem gondolhatok rá többet, hiszen ő is Selenaval van elfoglalva, nem pedig velem.
Mivel egyedül vagyok itthon, így úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni, addig sem gondolok rá.
Mikor befordultam a sarkon, észre vettem Selenat...Ó te jó ég! Lehet ennél rosszabb?!
- Oda nézzenek! A szingli Carly Roo!- szólalt meg. Igen...lehet még ennél rosszabb.
- Mit akarsz?- kérdeztem flegmán.
- Semmit...Csak hogy tudd...Justin irtó jó az ágyban!- mondta egy gúny mosoly kíséretében, majd elment.
Ez a...! Fúúú! Gyűlölöm! Biztos csak azért mondta, hogy húzza az agyam és, hogy féltékeny legyek! De Justin tuti nem feküdt le vele...Legalább is remélem. De mit is beszélek?! Justin már nem az 'én tulajdonom'. Azzal fekszik le akivel akar! Én nem szólhatok bele az életébe.
Tovább mentem én is, közben elő vettem a telefonomat, hogy ne unatkozzak.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egy ismerős hang a nevemet kiabálja.
- Calljjjjjjjiiiii!
Mikor felnéztem meglepődtem Jazzy szaladt felém szét tárt karokkal.
- Szia kincsem!- öleltem meg.- Kivel sétálsz?
- Justinnal.- mondta. Lefagytam...Egy pillanatra a szívem is megállt a név hallatán. Mikor felnéztem megláttam Őt, aki szintén meglepődötten állt pár méterrel előttem.

- Öm..Jazzy ne haragudj, de sürgős dolgom van!- próbáltam lelépni onnan.
- Kéjjek, ne menny! Majd ejintézed készőbb! Szétáj vejünk lécci!- rángatta a kezem. Nem volt mit tennem.. Eközben már Justin is ide ért. Miért van nekem ekkora szerencsém?!
- Justin! Itt van Caji!
- Szia!- mondta Justin.
- Szia..- tűrtem a fülem mögé a hajam zavaromban.
- Mondd, hogy ejjösz vejünk a vidámpajkba! Kéjjek!
- Hát...Az a helyzet, hogy van egy kis elintézni valóm..- magyaráztam a szokásos hülyeségeimet.
- Rá ér, nem?- mosolygott Justin.
- Nem igazán...- hazudoztam tovább.
- Ajjj...- nyavajgott Jazzy.
- Tudod Jazzy, Carly nem akar velünk jönni...- guggolt le a kicsi Bieber mellé.
- Ez igaz?- pillantott rám.
- De hogy is! Justin csak ugrat.
- Akkoj ejjössz?
- Ha Mr. Bieber állja, akkor semmi akadálya!- fontam össze magam előtt a kezeimet.
- Benne vagyok!- lépett elém Justin. Centiméterek voltak köztünk. Elmerültünk egymás tekintetében, amit Jazzy zavart meg.
- Csókojátok meg egymászt, asztán menjünk máj!- türelmetlenkedett.
- Akkor...induljunk!- fogta meg Jazzy kezét Bieber, és az enyémet is megakarta, de elrántottam.


A vidámparkhoz érve elég hosszú sor volt, szóval várnunk kellett. A nézelődésemet Justin zavarta meg a bókjaival.
- Még mindig gyönyörű vagy!- fogta meg a derekam.
- Szerintem nem nekem kellene bókolnod!- vettem el a kezét a derekamról.
- Pedig az vagy!- vigyorgott.
Istenem...Az a mosoly! De most nem áradozhatok róla...Most el kell játszanom azt, hogy gyűlölöm, azért amiért nem engem választott.
Megvettük a jegyeket, majd elindultunk szét nézni. Közben összefutottunk Justin egyik legjobb haverjával, Chaz-zel.
- Mizu tesó?- pacsiztak le.
- Semmi. És veled?
- Nem sok...Jöttök az óriás kerékre?- kérdezte Chaz.
- Még jó hogy!- mondta Justin.
- De...én...félek a magasban.- mondtam alig hallhatóan, majd elindultam utánuk.
Tériszonyom van. Utálom a magasat. Justin maga elé engedett...de nem azért, hogy előbb én üljek fel, hanem azért, hogy tudjon stírölni...
Leakartam ülni Jazzy mellé, de Chaz bevágódott elém.
- Bocsi, de Jazzy-vel lezsíroztam már.- mondta.
- Ja, nem gond!- mosolyogtam, de legszívesebben kiütöttem volna. Biztos, hogy Justinnal tervelték ki ezt.
Elfoglaltam a helyemet, majd Justin is...mellettem. Elindult a kerék. Miközben egyre feljebb ment, én úgy kapkodtam a levegőt.
- Mi a baj?- nézett rám Justin.
- S-semmi..- néztem lefelé.
- Csak nem...tériszonyod van?- nevette el a végét, de egyből elhallgatott, amikor gyilkos tekintetemmel ránéztem.- Hát...Akkor...Segítek rajtad!- majd közelebb ült és átkarolt mind a két kezével.
Nem ellenkeztem, mert biztonságban éreztem magamat. Így ráadásul az illatát is éreztem, ami már annyira hiányzott.
Mikor leszálltunk a kerékről, eléggé fáztam. Majd annyit vettem észre, hogy Juss rám rakta a pulcsiját...
- Köszönöm..- mosolyogtam.- De most te fázol!
- Én nem fázok!- puszilta meg az arcomat.

Körülbelül este 10 fele elindultunk haza. Justin ragaszkodott ahhoz, hogy haza kísér. Beleegyeztem, mert nem akarom, hogy megtörténjen a múltkori eset...tudjátok, amikor leszúrtak.
- Köszönöm.- mosolyogtam.
- Én köszönöm, hogy velem töltötted ezt a napot.- adott egy puszit.
- Akkor...Jó éjt Justin!- öleltem meg.
- Carly!- fogta meg a kezem, és közelebb húzott magához.
- Igen?- néztem gyönyörű szemeibe.
- Azt hiszem...Rosszul választottam...- mondta, majd megcsókolt.