Part 33. One Last Night...

Szia mindenki! :) Újabb hét telt el a suliból! :) Kinek hogy megy az iskolai tanulás, és a 9.-nek a beilleszkedés? Én is 9.-es vagyok, szóval elvagyok a többiekkel. :) Remélem senkit sem közösítenek ki, főleg nem Justin miatt! Ha még is van ilyen, akkor arra kérlek titeket, hogy NE UTÁLJÁTOK MEG Justint ezért! :) Ezt most nem tudom miért írtam le...Csak úgy jött! De remélem minden rendben! :) Na nem húzom az agyatokat! Itt a 33. rész! Jó hétvégét, jó sulit és sok Justinos élményt! :D Puszi.xx ♥


Egyik kezét arcomra helyezte, a másikat pedig derekamra. Érzékien csókolt, amit élveztem...De eszembe jutott: Ő már nem lehet az enyém!
- Sajnálom...Túl késő!- nyomtam a kezébe a pulcsiját, és beszaladtam a házba.
- Carly!- szólt utánam, de nem figyeltem rá. Becsuktam az ajtót magam mögött, majd a földre csúsztam. Még mindig éreztem ajkait az enyémeken. Olyan érzékien csinálta, hogy legszívesebben még most is karjaiban lennék, és szeretném, ha ajkai ajkaimon lennének, de nem lehet.
Felálltam, majd letöröltem azt a pár kósza könnycseppet, ami kigördült a szememből.
Lezuhanyoztam, majd alváshoz készülődtem, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Justin volt az.
Körülbelül fél percig azon filóztam, hogy felvegyem-e vagy ne. Felvettem...
- Mit akarsz Justin?
- Téged...Téged akarlak Carly! Amikor megcsókoltalak úgy éreztem, hogy újjá születek. Biztonságban éreztem magam a karjaidban...Elfelejtettem minden gondomat..
- Justin, ne csináld ezt!- próbáltam visszatartani a könnyeimet.- Köztünk már nem lehet semmi!
- De igen! És visszafoglak szerezni! Újra az enyém leszel megint!- mondta, és közben hallottam a hangján, hogy sír.
- Justin, mi nem...
- Ne mondd azt, hogy nem lehetünk együtt! Minket egymásnak teremtett a sors! Szeretlek, érted?!
- De én már nem!- kiabáltam a telefonba, majd letettem, és sírni kezdtem. Miért nem tud békén hagyni?! Miért nem engedi, hogy kiverjem a fejemből? Ha ennyire szeret, akkor nem választotta volna Selenat...Én hülye meg engedtem, hogy megcsókoljon. Most újra felébresztette bennem a régi vágyakat.
Nagy nehezen, de elaludtam...

* Másnap *
Amilyen jó az idő, olyan pocsék a kedvem. A tegnap esti eset után, szinte semmi életkedv nincs bennem. Ugyanúgy vágyok Justin iránt, mint Ő irántam.
Anyának is most kellett egy "Menj el a boltba" cetlit hagyni a hűtőn.
Felöltöztem, majd felpattantam a biciklimre és elindultam. Éppen menni akartam át a zebrán, amikor valaki belém jött szintén biciklivel, és akkorát estem, amekkorát csak lehetett ebben a szituációban.
- Basszus!- káromkodtam. 
Az illető szerencsésen rám esett, és azért imádkoztam, hogy ne törjön el semmim. 
- Úristen! Jól vagy?- állt fel hirtelen és segített. 
- Hát..nem igazán..- nyafogtam. 
- Én..Én nem akartam. 
- Nem történt semmi...Minden...oké.- halkultam el a végére, amikor felpillantottam a személyre. Maga, Austin Mahone állt ott előttem. Élőben sokkal helyesebb. 
- Várjunk csak! Te voltál Justin Bieber barátnője, ugye?- segített felállni.
- Igen, én voltam...- szisszentem fel a fájdalomtól.
- Minden oké?
- Azt hiszem...
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de kurva nagy seggfej volt, hogy elhagyott téged!
- Igen...Egy seggfej...- mondtam, csak azt nem tudom, hogy miért mondok rá ilyeneket, mikor odáig vagyok érte.
- Haza kísérjelek? 
- Haza tudok menni én is!
- De biztonságosabb, hogy ha elkísérlek!- mosolygott. Az a mosoly...Mint Justiné... 

- Jó, rendben.- mosolyogtam én is.
Összeszedtük a biciklinket, aztán elindultunk. Elég sokat megtudtam Aus-ról. Például: neki is elváltak a szülei, és az anyukájával él...mint Justin. Azt is megtudtam, hogy eszméletlenül utálják egymást Justinnal és már egyszer verekedtek is.
- Austin, nagyon köszönöm, hogy haza kísértél!- mosolyogtam.
- Nincs mit! És még egyszer sajnálom, hogy beléd mentem!
- Nem haragszom! Akkor szia!
- Várj!- szólt utánam.- Nem lenne kedved, holnap velem reggelizni?
- Miért ne?
- Mivel már tudom hol laksz, így reggel érted jövök.
- Rendben. Szia Austin!
- Szia!- adott egy puszit az arcomra, majd eltekert a biciklijével. 
Egy lehetőség, hogy Justint elfelejtsem azaz, hogy Austinnal töltöm az időt.
Épp hogy leültem, már csengettek is. Amikor ajtót nyitottam, a szívem hevesen kezdett verni.
- Justin!- csak ennyit tudtam mondani, mert közelebb jött és megcsókolt. Lábával becsukta az ajtót, majd óvatosan neki nyomott.

- Szeretlek!- suttogta a csókunkba.
- Jus...
- Shh...- szakította félbe mondandómat, majd újra csókolgatni kezdett.
A nyakamat kezdte csókolni...Olyan gyengéden csinálta, hogy nem ellenkeztem. Engedtem, hogy folytassa. 
- Szeretlek! És tudom, hogy te is szeretsz!- hagyta abba egy pillanatra, majd újra számnak esett.
- Justin!- toltam el óvatosan.- Én nem szeretlek már!- hazudtam neki.
- Kérlek ne mondd ezt! Összetöröd a szívem!
- Mert te is összetörted az enyémet!
- Sajnálom édes... 
- Kérlek menj el Justin! Kérlek felejts el! Köztünk nem fog menni!
- Nem tudlak elfelejteni, érted?! Mindig te jársz a fejemben! Te vagy az életem értelme! Kérlek, ne dobj ki csak úgy!
- Justin...Nekem is az életem értelme...voltál egyszer! De már nem! És most menj el! Felejts el örökre, kérlek!
- De...
- Kérlek!
- Rendbe...Elmegyek. De kérlek adj nekem még egy dolgot.- jött közelebb.
- Mit?
- Egy utolsó éjszakát...- súgta a fülembe.


Lehet, sőt biztos, hogy unalmas volt, de nem tudtam mit kitalálni és hát ezt hoztam ki belőle. Remélem azért nem lett annyira förtelmes és összejön a 4-5 komi! :)