Part 35. Me too Justin! ♥

Hey Everybody! :) Végre OKTÓBER! Kitartás, már nem kell sok és őszi szünet! :)
Meg is hoztam Nektek az új részt! :) Lehet kicsit unalmas és rövid lesz, de majd lesz jobb is! :) Jó olvasást és további kitartást a sulihoz! :) Puszi.xx ♥
#swag


Ez a hang..Biztos, hogy Justin az! Óvatosan megfordultam, majd nem csak a fülemmel, hanem most már a szememmel is meggyőződtem arról, hogy Ő az.
- Ezt...Te csináltad?- néztem körbe.
- Igen.- mosolygott.- Tetszik?
- Igen, nagyon..- válaszoltam összezavarodottan. Nem értem: Ha Austin küldte az üzenetet, akkor miért Justin van itt?!
- Tudom, hogy mi jár most a fejedben. Biztos azt kérdezgeted magadtól, hogy mit keresek itt, ugye?
- Hát..Elég zavaros a szitu!
- A lényeg, hogy nem Austin küldte az üzenetet, hanem én.
- De...Miért csináltad ezt?
- Értsd meg! Vissza akarlak kapni! Szeretlek mindennél jobban, és fáj, hogy más karjaiban látlak!- simította kezét arcomra.
- De mi már ezt megbeszéltük egyszer!
- Tudom, de én nem tudok azzal a tudattal élni, hogy te már nem vagy velem!
- Pedig jó lenne ha felfognád! Mi már soha nem leszünk együtt!- ismételtem a szokásos fájdalmas hazugságaimat.
- Carly..Én...- kezdett bele a mondandójába, amikor hirtelen Austin rontott be az ajtón.
- Elárulnád, hogy mit keresett nálad a telefonom?- támadta le kérdésével Justint.
- Nem mindegy?
Már megint kezdik! Ebből megint verekedés lesz.
- Ide figyelj Bieber! Elegem van belőled! Nem tudod felfogni, hogy Carly nem lesz már a tiéd?!
- Te nem tudod felfogni, hogy Carly nem szeret téged! Ő még mindig engem szeret!
- Nőj már fel Justin! Gyerekesen viselkedsz! Ő már szakított veled! Ez ellen úgy sem tudsz semmit sem tenni!
Én csak figyeltem a szócsatát, közben óvatosan Justin mellé osontam, hogy megragadjam a karját, hogy ne essen neki Austinnak, de hiába...Tudtam, hogy elborul az agya.
Beverte Austin képét, aki a földre esett, Justin pedig tovább verte.
- Elég Justin!- üvöltöttem, de süket fülekre találtam.
Majd ekkor Austin kerekedett felül és Justint ütötte.
Én már csak arra lettem figyelmes, hogy lángolni kezd a függöny.
- Fejezzétek már be!- ordítottam, de folytatták, amit elkezdtek.
A láng elterjedt...Austin tovább ütötte Justint, aki próbált védekezni, de sajnos hiába.
Mire Mahone-t nagy nehezen lekapartam Justinról, addigra a láng átterjedt a ház másik felébe. Justin mozdulatlan volt. Én pedig tehetetlen.
Austin megragadta a kezem és kirángatott a házból.
- Engedj el!- kiabáltam sírva.- Austin! Justin bent van!
- Már meghalt!- üvöltötte ő is.
- Neem! Nem halt meg!- kapálóztam, mire kiszabadítottam magam és a lángoló ház felé vettem az irányt.
- Carly! Állj! meg!- kiáltott utánam, de nem hallgattam rá.
- Justin! Justin, édesem!- lökdöstem, de nem válaszolt.- Kérlek, válaszolj!- próbáltam keltegetni, de sikertelenül.
- Carly! Gyere ki!- kiabált Austin az ajtóból.
- Justin, kérlek! Nem halhatsz meg!- szóltam az élettelennek tűnő testhez.- Édesem, kérlek! Ébredj fel szerelmem!- mondtam reményt vesztve.
Mivel egyedül nem tudom kivonszolni a házból, és Austin nem segít nekem, így minden reményemet elvesztve Justinra borultam és sírtam..Biztos voltam benne, hogy mindketten itt leljük halálunkat, ezért elkezdtem neki mondani:
- Justin..Én hazudtam neked! Mindennél jobban szeretlek, és nem akarlak elveszíteni! Kérlek Justin! Ébredj fel édesem!- mondtam sírva.
Ekkor Justin kinyitotta a szemeit.
- Carly!- próbált felülni, de nem ment neki.
- Justin, édesem!
- Menj! Hagyj itt!
- Nem, nem hagylak itt! Kérlek, Justin...
- Nem, édes! Nem bírok felállni!- köhögött.
Kezdtem elveszteni az jelenlétemet. Már ájuldoztam a sok füsttől, amikor a "homályban" emberek jelentek meg körülöttünk, és segítettek rajtunk...


...Mikor kinyitottam a szemeimet, egy kórházban találtam magam. Felültem, körbenéztem, de a szobában senkit nem láttam. Ekkor egy nővér lépett be.
- Kérem, feküdjön vissza!- mondta.
- Hol van? Hol van Justin?!
- Nyugodjon meg! Az intenzíven van!
- Látni akarom!- kezdtem leszedegetni magamról a gépezeteket.
- Kisasszony, kérem nyugodjon meg!- mondta ingerülten a nővér, majd egy tűt nyomott a kezembe, amitől elájultam.

* Később *
Mikor magamhoz tértem, Austin ült az ágyam mellett.
- Édesem, jól vagy?- fogta meg a kezem.
- Nem..- rántottam el onnan.
- Szerelmem, most meg mi a baj?
- Megmondjam?! Te! Te vagy a bajom!- kezdtem ideges lenni.
- De..Mit csináltam?- játszotta a hülyét.
- Jaj Austin, ne tedd a fejed! Tudod, te nagyon jól, hogy mit csináltál! És ha most megkérhetlek, akkor menj el!
- De..
- Austin! Menj el!
- Jó! Elmegyek! De ne feledd, hogy ki hívta ki a tűzoltókat!
- Engem nem érdekel, hogy ki hívta ki, oké?! Azt mondtam, hogy menj el!- mondtam dühösen.
- Jól van! Nem kell kiakadni! Csak úgy szólok: Máskor rosszabbul is végződhet!- mondta, majd bevágta az ajtót.
Már megint mibe kevertem magamat?! De nem érdekel! Legalább elküldtem, és remélem Justin jól van.
- Kicsim!- rontott be anya.
- Anyu!- öleltem meg.
- Istenem! Jól vagy?!
- Igen, ne aggódj!
- Annyira féltem, hogy már nem láthatlak többet!- mondta sírva.
- Anya, ne sírj! Minden oké!- nyugtattam.
- Rendben!
- Anya, megtennél valamit?
- Bármit, kincsem!
- Megnéznéd Justin, hogy jól van-e?!- vettem mély levegőt.
- Egy perc és itt vagyok!- mondta, majd elment.
Azt hiszem...Azt hiszem rosszul választottam. Én igazából, semmit sem éreztem Austin iránt..Csak Justint akartam féltékennyé tenni, aminek a vége rosszul sült el...Én Justint szeretem, és nem Austint...
Még ezen gondolkodtam, az ajtó kinyílt, és Justin botorkált be rajta.
- Justin!
- Édes!- sietett oda hozzám, majd szorosan megöleltük egymást.
- Sajnálom...
- Ne mondj semmit! Mindent hallottam.- mosolygott, majd megcsókolt.
Először nem értettem amit mondott...Majd rájöttem: Hallotta, amikor "szerelmet vallottam" neki, megint...
- Szeretlek!- suttogta.
- Én is Justin!- mondtam, majd megcsókoltam megint...