Part 36. What Happened?!

Sziasztok! :) 2 hét, és őszi szünet! Szerintem mindenki várja már! :D Szeretnék közölni veletek infókat, ami lehet, hogy nektek nem, de nekem NAGYON is fontosak (innentől az olvassa, aki szeretné olvasni a lelkizésemet):
- Bloglovin-on: 16 követő
- Blogspoton:   14 követő
- Nézettség:     +11.ooo
- Összes komi: 143
Szóval..Mikor a kommenteket kiszámoltam kicsit nagyot néztem..Lehet, hogy másnak kevés, de nekem ez is több a semminél! És ezt mind NEKTEK köszönhetem! :) Ha most nem lenne ennyi kedves, aranyos, aktív olvasóm, akkor lehet, hogy ez a blog sem lenne! Szóval ezer köszönet azoknak, akik már a kezdetek óta velem vannak és komiztak, olvasták a részeket! :) Köszönöm! ♥ :')
És, ami még durvább, hogy nem csak Magyarországról olvassák a blogot, hanem:

Mivel elég homályos leírom;
- Magyarország: 8971
- Szlovákia: 263
- Románia 181
- Egyesült Államok: 145
- Ukrajna 107
- Oroszországi Föderáció: 104
- Németország: 97
- Ausztria: 44
- Horvátország: 42
- Montenegró: 34

Szóval..(utolsó lélegzetem a bevezetőhöz:) Elég durva, hogy külföldről is ilyen sokan látogatják a blogot, aminek rohadtul örülök! :)

Na mivel elhúztam az időt (amiért bocsánat) olvashattok is! :) Bocsi a feltartásért! Köszönök mindent még egyszer! ♥  Puszi.xx ♥

* Pár nappal később *
Justint és engem kiengedtek a kórházból, szóval most együtt lábadozunk.
Rájöttem, hogy Ő az, akit mindennél jobban szeretek és talán Ő az, akivel letudom élni az életem. De még egy dolgot nem tudok elfelejteni: Austin szavait. Magamat nem is, de Justint nagyon féltem. Félek, hogy Austin csinál vele valamit...ami miatt...soha többet nem láthatom. Már napok óta rossz előérzetem van...és ami még jobban fokozza ezt, az az, hogy Austinról semmi hírt nem hallani. Talán most terveli ki a tervét..És...Ahj. Inkább hagyjuk!
A gondolat menetemből a csengő hangja zökkentett ki.
- Szia szerelemem!- öleltem meg Justint.
- Szia édes!- adott egy csókot.- Csak megszerettem volna kérdezni, hogy nincs-e kedved bejönni velem a stúdióba?
- De van!- mosolyogtam.- Melyik számodat vesszük fel?
- A Heartbreaker-t.
- Az remek! Akkor mindjárt indulhatunk!- mondtam, majd felrohantam az emeletre.

* Stúdióban *
Nagyban folyik a dalfelvétel. A szám elképesztően fantasztikus. Ahj...de megszólalt a telefonom. Miley volt az. Mutattam Justinnak egy egyezményes jelet, hogy mindjárt jövök, amire rá is bólintott.

Miután végeztem, indultam volna meg, de valaki..Jobban mondva Austin megragadta a kezem és neki nyomott a falnak. 
- Mit akarsz?- kérdeztem pánikba esve.
- Szakíts Bieber-rel, vagy rosszul jár...- nyomott a falnak, amilyen erősen csak tudott.- És az is előfordulhat, hogy nem látja már a napvilágot! 1 hetet adok rá! Ha pedig nem végeztek egyszer s mindenkorra, akkor...Szegény Bieber fog rosszul járni! És erről egy szót se szólj neki és senki másnak sem, különben te is megjárod! Ha végeztetek, szeretnélek látni, mert ha nem jössz el, abból azt veszem le, hogy együtt vagytok!- fenyegetőzött, majd durván megcsókolt és elment.
Istenem! Most mit csináljak?! 
Kicsit sokkolva mentem be a stúdióba, amit Justin is észre vett.
- Hé Édes! Mi történt?- kérdezte, majd pirosan izzó kezemre nézett.- Mit művelt veled?!- kérdezte. Egyből leesett neki, hogy ebben csak Austin működhetett közre
Semmit nem szóltam, csak szorosan megöleltem, amit viszonzott.
- Scoo, mi most hazamegyünk, ha nem baj! 
- Nem dehogy, menjetek csak!- mondta.
Scoo-val kezet fogott, majd elmentünk.
Mikor beszálltunk a kocsiba, nem indította el a motort, hanem kérdezősködött.
- Mit tett veled, az a szemét?!
- Megfenyegetett...- bámultam magam elé.- ...Azt mondta, ha egy héten belül nem szakítok veled, akkor...- pillantottam rá könnyes szemmel.
- Akkor?! Akkor mit csinál?!- fogta meg a kezem.
- Bántani fog téged..- kezdtem el sírni.
- Ne édes, ne sírj!- ölelt meg.- Ne sírj!
- És még azt is mondta, hogy ha elmondom valakinek, akkor velem is csinál valamit..
- Istenem..- temette arcát kezeibe.- Elmegyünk hozzá!- indította el a kocsit, közben állkapcsa erősen megfeszült.
- Justin, kérlek ne!
- De édes, ez nem mehet így tovább! 
- De ha elmész, akkor valamit csinál veled, és...- hagytam félbe a mondatot, mert még rágondolni is rossz volt.
- Akkor szakítunk!- jelentette ki.
- Mi?!- néztem rá sokkot kapva.
- Figyelj! Ha eljátsszuk, hogy szakítunk, akkor nekem se, és neked sem árthat.- simította kezét az arcomra.
- De...Ha valahogy rájön?
- Nem, nem fog! Ne aggódj! 
- De én nem fogom kibírni nélküled!
- Ki kell bírnod szerelmem! Sikerülni fog! És..Ha gondolod, akkor éjjel bemászok az ablakodon!- mosolygott. 
- Szeretlek Justin!- öleltem meg szorosan.
- Én is nagyon édes!


* 6 nap múlva *
Utolsó...Mindent eldöntő nap. Mától nem találkozhatok annyit Justinnal..vagy is de, de nagyon óvatosnak kell lennünk. 
Elindultam Austin házához, hogy beszámoljak neki a történtekről. Mikor odaértem mély levegőt vettem, majd becsengettem. Ő ajtót nyitott, majd büszkén elmosolyodott.
- Megtetted?- kérdezte.
- Meg! Remélem boldog vagy...- fordítottam hátat, majd indultam volna, de ő berángatott a házba. 
- Hé hé! Ne olyan sietősen! Mit mondtál neki, hogy elhagyott?
Na erre a kérdésre nem számítottam...Lefagytam...Gyorsan improvizálnom kellett.
- Mégis mit mondhattam volna, ami hihető?!- próbáltam húzni az időt még kieszelek valamit.- Azt mondtam neki, hogy...hogy veled kavarok, mert még mindig szeretlek! 
- Nagyon ügyes! És akkor most szólok az embereimnek, hogy nyugodtan elintézhetik.
- Mi? Nem ebben állapodtunk meg Austin!
- Bocsi, de változott a terv. Sajnálom, hogy most tudtad meg, de előbb nem mondhattam el.
- Austin! Ha bármi baja esik én esküszöm, hogy kicsinállak!- fenyegetőztem. Csőbe húzott ez a szemét.
- Na figyelj!- nyomott neki az ajtónak erősen.- Engem ne fenyegess! És különben is: Miért baj az, ha Bieber-t eltüntetjük a föld felszínéről? Már nem jártok...vagy még is?!- kérdezte. Mintha tudná, hogy átakarom verni.
- Megmondtam, hogy végeztem vele!
- Hazudsz!- engedett el.- Tudom, hogy még vele vagy!
- Miből gondolod ezt?!
- Elküldtem egy emberem a házadhoz, aki 2:17- kor tájékoztatott arról, hogy éppen veled van, és egymást csókolgatjátok! És most nézz az órára drága: 2:49.
Most lebuktam. Amilyen gyorsasággal lehetett feltéptem az ajtót, és rohanni kezdtem.
- Állj meg!- futott utánam.
Én csak rohantam, mint egy őrült. Kirohantam az útra, ahol egy kocsi..Jobban mondva Justin épp hogy le tudott fékezni.
- Carly! Mi történt?
- Justin! Gyorsan! Austin!- kiabáltam a neveket és a szavakat lihegve, majd beültem a kocsiba, Justin pedig elhajtott.
- Mondd már meg mi történt!
- Lebuktunk...



Tudom, tudom! Nagyon szar, lapos, unalmas rész lett!:| De csak ennyi tellett tőlem! Legközelebbre megpróbálok jobbat írni, de semmit nem ígérek! Azért remélem összejön a komi! :) xx