Part 42. Late...

Sziasztok! :) Hosszú beszámolóval készülök! :)
Megérkeztünk az UTOLSÓ részhez...Szóval umm...*sóhaj*...Sajnálom, hogy abba kell hagynom ezt a blogot, hisz imádtam írni, és ugyanúgy imádtam olvasni a megjegyzéseiteket! Sosem haragudtam, ha egy részhez nem jött egy komi sem, vagy pipa, de még akkor sem haragudtam, hogy ha elmondtátok a negatív véleményeteket a részről! Félreértés ne essék: mint már az előző rész elején említettem...Nem azért hagyom abba ezt a blogot, mert kevés komi van, vagy már nincs kedvem írni..Nem! Hanem már egyszerűen nem tudok mit kihozni. Ti is láthattátok, hogy volt olyan rész, amit nem volt érdemes elolvasni, hisz olyan szar lett..DE! Mint mondtam már, a blogolást NEM (!!) hagyom abba! Hisz ahogy említettem, ez az én egyik kedvenc időtöltésem! Előfordulhat, hogy egy új blog láthat napvilágot, de ez még nem biztos. De annyit mondhatok, hogy a Justin and Me . . . blogba MINDEN SZOMBATON új rész várható! Ott úgy is szólni fogok ha új blog, vagy valami más közeleg! Szóval...Gondolom pár Írónő átélte ezt a pillanatot mint én...Elég furcsa lesz majd, hogy ebbe a blogba már nem írok, de NEM fogom törölni! Mivel ez az utolsó rész, minden kedves olvasóm komijára válaszolok! Ne nézzetek furcsán...Eléggé gyorsan fog megtörténni az utolsó rész "FŐ SZÁLA". Lehet nem is igazán értitek majd, hogy miért teszi AZT Carly, de csak azért, mert már elege van/lesz/ mindenből! Már az elején megtörténik, egy konfliktus után!... Előre szólok: A bevezető hosszabb, mint a rész, mivel itt már csak egy fő dolog történik, így nem lesz hosszú!
Ennyi lenne az én utolsó bevezetőm ebben a blogban! Ne felejtsétek el: A másik blog még MINDIG üzemel! Minden eddigi olvasómat IMÁDOK, és remélem a másik blogomnál is velem lesztek! ♥ Köszönöm annak, aki elolvasta a lelkizésemet! ♥ Sziasztok...♥
#peace #swag #iloveyouall #thankyousomuch ♥



Szóhoz sem tudtam jutni...Hihetetlenül fájt, hogy ezt kellett látnom.
- Ca...Carly e-ez n-nem az, a-aminek l-látszik!- mentegetőzött, majd megindult felém.
- Hogy tehetted ezt?- álltam ott földbe gyökerezett lábakkal.- Azt hittem szeretsz!
- Szeretlek is, csak kérlek, had magyarázzam meg!
Éppen elég volt amit láttam, de még ez a ribanc is itt gúnymosolyt csaljon a képére...Itt betelt a pohár!
- Te szemét ribanc!- indultam meg felé, de Justin lefogott.
- Carly, nyugodj le, édes!
- Te meg ne hívj így!- törtek elő a könnyek a szememből.- Becsaptál! Becsaptál!- hajtogattam ugyanazt, majd elszaladtam.
- Carly!- kiabált utánam, de nem figyeltem rá.
Egy jó darabig futottam, majd mikor hátra pillantottam, láttam, hogy messze jár, de utánam fut. Kicsit, már amennyire tudtam, gyorsítottam a tempómon. 
Amikor hazaértem, feltéptem a bejárati ajtót, majd bevágtam magam után. Felszaladtam az emeletre, majd be a fürdőszobámba, és magamra zártam az ajtót. Elegem van! Nem akarok élni! Nem akarok szenvedni! Eddig hatalmas baromságnak tartottam ezt a dolgot, de most nem látok más kiutat...Felvágtam az ereimet...
Először csak pici vágásokat ejtettem a kezemen, majd éreztem, ahogy a penge végig siklik a kezemen, és a gondjaim is elszállnak. Ekkor nagyobb vágást ejtettem a kezemen, és azt hiszem egy fő eret vágtam el, mert iszonyatosan fájt. 
Mikor észbe kaptam, hogy nem kéne, próbáltam elállítani a vérzést, de azt hiszem késő..
Ekkor dörömbölést hallottam az ajtón.
- Carly! Carly engedj be!- kiabált Justin. Körülöttem folyt a vérem, és már alig voltam magamnál...

* Justin szemszöge *
- Carly, kérlek!- dörömböltem az ajtón, de nem jött válasz.- Carly! Ha nem nyitsz ajtót, akkor berúgom!- próbálkoztam mással, de így sem kaptam semmi választ. Nem tehettem mást, mint egy erős, határozott rúgással, kiszakítottam az ajtót a helyéről. 
Amikor megláttam Carlyt...És a vért...Majd a pengét...És a vágásokat a kezén...
- Carly! Carly, mi a fenét csináltál?- futottam a félholt lány mellé. Habozás nélkül hívtam a mentőket, akik azt mondták, hogy 10 perc és itt vannak.
- Édes, kérlek! Tarts ki!- próbáltam ébren tartani, és próbálkoztam elállítani a vérzést, de mindhiába.
- Jus...- simította kezét az arcomra.- Én...Nem haragszom rád...És kérlek...Te se haragudj rám! Szeretlek nagyon!- mondta, majd lecsukta szemeit.
- Carly! Carly!- ébresztgettem, de hiába.- Édes, kérlek, ne!- potyogtak a könnyeim. Ekkor megjöttek a mentősök.
- Kérem álljon arrébb!- "hurcoltak" el Carly mellől.
- Kérem mentsék meg!- könyörögtem sírva a mentősöknek, akik az újraélesztésen dolgoztak.
Pár perc elteltével megszólalt a mentős.
- Sajnálom...De már nem tudjuk visszahozni!
Ez volt az a mondat, aminél a szívem millió darabra tört. Ez...Ez nem igaz! Carly nem halhatott meg!
Sírva rogytam le mellé, majd mellkasára tettem a fejem és még utoljára megsúgtam neki, hogy: Mindennél jobban szeretni fogom örökre!...

* 1 héttel később *
Ma van a temetés...Egy hét telt el az én Carlym halála óta. Azóta nem tudok enni, aludni, a munkámra koncentrálni. A napjaimat a szobámba üldögélve töltöm el és a közös fotóinkat nézegetem, amelyeken életvidáman mosolyog. Egy gondolat jár a fejemben: Minden az én hibám!
Anyával, mivel ő is eljön, elindultunk. Az út nagyjából 15 perces volt. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy soha többet nem láthatom Őt. Nem érezhetem a csókjait, nem hallhatom a hangját, nem érezhetem az illatát, nem érhetek bársonyos bőréhez. Beláttam, hogy életem legnagyobb hibája volt, hogy megismertem Selenat. Ha Sel nincs, Carly még mindig az enyém lenne, és még mindig mosolyogna.

* 2 órával később *
Vége a temetésnek...Egyedül vagyok itt, Carly sírját nézem, és az utolsó szavakat mondom neki...
- Szerelmem...Csak hogy tudd! Én mindig is szerettelek, még akkor is, ha csúnyán összevesztünk! Soha sem haragudtam rád! Sajnálom, ha fájdalmat okoztam neked. Már megbántam. Tudom, hogy újra látni foglak, és akkor megint együtt lehetünk...Örökre szeretni foglak!- mondtam, majd egy vörös rózsát tettem sírjára, és elmentem. 

* 2 hónappal később *
Teljesen egyedül maradtam: Selena elköltözött, anya a munkájával van elfoglalva, ahogy apa is, Carly szülei engem hibáztatnak az eset miatt, amit megértek, hisz miattam nem lehet már köztünk. Azóta sem változtam: ugyanúgy keveset eszek, nem alszom, folyamatosan a közös képeinket nézem, nem törődöm a zenei munkámmal, azóta egy számom sem jelent meg. A barátim is mind eltávolodtak mellőlem. Magamra maradtam. Ha lehetne, visszafordítanám az időt, de már...Késő...

Part 41. Thank You Scoo!

Sziasztok! :) Először is köszönöm a komit/pipákat!♥ Másodszorra: Egy nem túl jó hírrel kell szolgálnom...A blog befejeződik! Mielőtt írnátok...Tudom, tudom, hogy azt írtam, hogy "egyenlőre soha" nem fejezem be, de változtak a terveim: azt hittem lesz még ötletem, de már kezdek kifogyni. A utolsó rész 42. lesz. Szóval még ez és még egy rész lesz, azaz jövőhét szombaton És...hát...hogy is mondjam: eléggé depis/szomorú lesz.:s Szóval ennyit szerettem volna. DE nem kell aggódnotok azon, hogy be fogom fejezni a blogolást! NEM! Nekem már ez egy hobbi, amit nagyon szívesen csinálok! Sőt! Úgy terveztem, hogy lesz még egy blogom, de azt még meglátom! Addig olvassátok ezt és a másikat! :)  Egyenlőre ennyi! :) De addig élvezzétek ki az utolsó részeket! Jó olvasást! :)
#peace #iloveyouall ♥

...Justin igazából nem azon kapta fel a vizet, hogy smároltak, hanem azon, hogy elraboltak.
- Mit csináltál vele?- nyomta a falnak Austint.
- Mi van? Miről beszélsz?- értetlenkedett, de biztos voltam benne, hogy tudja miről van szó.
- Megdugtad vagy nem?!- kérdezte kissé nem túl szép kifejezéssel Justin.
Austin berezelt, legalább is szerintem, mivel Justin szemei eszméletlen düht árasztottak, így Mahone megadta magát.
- Jó baszki!- rántotta ki magát JB szorításából.- Nem csináltam vele semmit!- adta be a derekát.
Justin válasza, egy jó erős jobbos volt, amitől Austin el is esett.
- Téged meg soha többet nem akarlak látni...ribanc!- nézett Selena-ra.
- Justin..Én...- kezdett bele a mondandójába, de jobbnak látta, ha nem szól, hisz úgy sem hinne neki senki.
Biebs kiviharzott a házból, és nekem annyi időm volt, hogy mindkettőjükre egy lenéző tekintetet vessek, majd Justin után mentem.
- Carly!- szólt utánam Austin, de nem figyeltem rá.
Beszálltam Justin mellé, majd elindultunk. A pár perces út alatt egyikőnk sem szólt semmit. Láttam a kezét, -amelyikkel megütötte Austint- hogy eléggé csúnya. Ha a keze ilyen, akkor milyen lesz Austin képe?! Uh...
Állkapcsa folyamatosan meg volt feszülve, erei nyakán, kezén kirajzolódtak. Ez is miattam van.
Pár perc utazás után megállta a házunknál. Nem nagyon értem, hogy minek hozott haza, de inkább meg sem kérdezem.
- Minden oké?- kérdeztem halk hangon.
- Igen...Csak..Ideges vagyok, és nem szeretném, hogy ha te járnál rosszul a végén.- simította kezét az arcomra, majd adott egy csókot. Miután elváltunk, szorosan megöleltem, ezzel köszönetet nyilvánítottam neki, hogy mindig kiáll mellettem. Kiszálltam a kocsiból, majd végig néztem, hogy hatalmas sebességgel végig hajt az utcán. Bementem, majd leültem a nappaliba, de nem tudtam megnyugodni. Folyamatosan csak az járt a fejemben, hogy mi van ha Justin valami hülyeséget csinál, és valami baja esik. Gondoltam, hogy felhívom, hátha megtudok valamit...De nem volt szerencsém. Csak az üzenetrögzítője volt bekapcsolva.
Édes Istenem! Ha valamit csinál, én nem bocsájtom meg magamnak!
A csengő hangjára lettem figyelmes. Gyorsan odarohantam, majd kinyitottam, de minek?
- Mi a faszt mondtál Justinnak, baszki?- vágta be az ajtót Austin, majd a falnak nyomott.
- Csak az igazat!- mocorogtam.
- Nézz rám! A rohadt pofám fel van dagadva...Mert ez a kibaszott Bieber behúzott!
- Engedj el! Ez fáj!- mocorogtam tovább, mondandóját figyelmen kívül hagyva.
- Ez a hála azért, hogy szerettelek mindennél jobban?
- Nem is szeretsz! Csak elakarsz szakítani Justintól!
- Igen, azért akarlak elszakítani tőle, mert szeretlek, érted? És fáj, hogy vele látlak!- mondta könnyes szemmel.
- Engedj már el!- rántottam ki magam erőteljes szorításából.
- Szeretlek, nem érted?
- Menj innen, vagy szólok Justinnak!- fenyegetőztem.
- És? Mi lesz? Megint behúz egyet? És mit érek el vele? Ugyanúgy szeretni foglak!
- Szerintem nem az öklöst választom!- szólalt meg egy hang Austin mögül.
Amikor Austin megfordult, és én is megpillantottam, elállt a lélegzetem. Justin...Egy pisztollyal?!
- Bieber...E-ezt b-besz-beszéljük meg!- dadogott hátrálás közben Austin.
- Ááá...Ilyenkor beszéljük meg, ugye?- közeledett felé Justin.
- Szerintem ezt t-te sem g-gondoltad át, haver!
- Haver? Egyből a haverod vagyok?
Amit Justinon észrevettem, az olyasmi dolog, amit nagyon ritkán láttam rajta. A szemei...Olyan, mintha szívott volna.
- Justin! Honnan van a fegyver?- kérdeztem tőle.
- Ja..Ezt Lil haverom adta..- pislogott a tárgyra, majd újra Austin volt a célpont.- Szóval...HAVER! Mi az utolsó kívánságod?- húzta meg a ravaszt.
- Bieber! Dögölj meg!- majd Austin is fegyvert rántott. Na jó..Álmodok, vagy mi van?
- Így játszunk?
- Szerintem nagyobb az esélye annak, hogy te fogsz meghalni!- mondta Austin.
- F-fiúk! Szerintem ez nem jó ötlet!- próbáltam beavatkozni.
- Carly..- nézett rám Mahone.- Kuss!- majd vissza Justinra.
- Figyelj, nagy fiú! Ésszel beszélj a barátnőmmel!- ment közelebb Justin.
- Bieber, ha még egyet lépsz kinyírlak!- fenyegetőzött Mahone.
- De előbb engem kell megölnöd!- álltam Justin elé.
- Igen? Én benne vagyok!- mondta.
- Szóval ennyire szeretsz, hogy meg is ölnél?!- húztam az agyát.- Ennyit ér a szerelem?
- Carly..- szólt Justin.
- Most te győztél Bieber! De legközelebb nem leszek kegyes!- mondta Austin, majd elrohant könnyes szemekkel.
Justinra néztem mérgesen, aki nem tudta, hogy mi van.
- Miért szívtál?
- Honnan tudod?- hajtotta le a fejét.
- Akkor vagy ilyen...Mikor drogozol!- mondtam. De nem tudtam rá haragudni, hisz megint megmentett, így egy újabb öleléssel háláltam meg neki.
- Sajnálom..- mondta halkan.


* Pár héttel később *
Szerencsére Austin nem "került" elő azóta. Remélem elment valahova. Justin megígérte, hogy nem nyúl drogokhoz többet. Selena sem jelentkezett azóta, szóval azt hiszem feladták. 
Éppen TV-t néztem, amikor megszólalt a csengő.
- Szia Scoo!- öleltem meg régen látott ismerősöm.
- Szia Carly!- köszöntött Ő is.
- Mi járatban?
- Bejöhetek?- mutogatott be.
- Persze, gyere!- mosolyogtam.
- Nos...- ült le.-...Azt szeretném megkérdezni, hogy nem lenne-e kedved modellkedni? Megvan a szépséged, az alakod, a kisugárzásod..és hát Justin fotósa is benne lenne.- mondta, mindezt mosolyogva. 
- Ó te jó ég!- tettem a szám elé a kezemet.- Ez komoly? Még jó hogy van kedvem! Köszönöm, köszönöm Scoo!- öleltem meg szorosan, közben éreztem, hogy egész testemet átjárta a boldogság.
- Ez remek! Most..Akkor elmegyek, és megbeszélem Michael-lel az időpontot..aztán majd hívlak!
- Rendben! Köszönöm Scoo!- mosolyogtam még mindig.
- Bármikor!- ölelt meg.- Majd hívlak!- azzal elment.
Úristen! Híres modell leszek, és majd mehetek világot járni! Ó, Istenem!! Ezt el kell újságolnom Justinnak! Gyorsan felkaptam a cipőmet, majd utam Justinhoz vezetett. Mivel Justin megmondta, hogy nem kell csengetnem, mert idézem ~Az én házam a te házad is!~, így nem szokásom csengetni. Mint egy őrült berontottam, majd elkiáltottam Biebs nevét.
- Justin!- de azon nyomban lefagyott a mosoly a képemről, amikor megláttam Őt és Selenat csókolózni...


I know, I know...Nem lett valami nagyon jó és hosszú, de az izgalmakat az utolsó részre hagytam. :) MINDENKITŐL, aki olvassa/olvasta a blogot BOCSÁNATOT kérek! Tudom, hogy 'túl hamar' befejeztem, de sajnos nincsen ötletem...Az utolsó részhez van, amit jövő szombaton fogok megírni! Remélem a másik blogomat olvasni fogjátok, és nem hagytok el! :)♥ SZERETLEK TITEKET! ♥

Part 40. Justin, wait!

Sziasztok! :) Elérkeztünk a 40. részhez! :) Köszönöm az előző részhez a komikat és a pipákat!♥ Úgy szintén köszönöm a 15 feliratkozót és a +13.000 megtekintést!♥ Szeretnék mindenkinek utólag "Happy Halloween"-t kívánni! :) Remélem jól telt az őszi szünetetek! :) Legközelebb jövő szombaton jelentkezem! :) Jó olvasást a részhez! ^^


...Remek! Most már Austin is rám van kattanva...még jobban.
Úgy döntöttem, még ezelőtt 10 perccel, hogy meglátogatom Justint, amit most meg is teszek.

A házukhoz közel érve megpillantottam egy fekete autót. Talán az orvos? Valami történt Justinnal? Nem, azért az orvosoknak nincs ilyen kocsijuk...Majd mindjárt kiderül.
Becsengettem, majd Pattie nyitott ajtót.
- Szia Carly!- üdvözölt.
- Szia!- követtem példáját.- Öm..Pattie! Ez kinek a kocsija?
- Jaj, drágám! Nem fogod elhinni, de Selena autója..
Mi?! Már megint mit keres itt ez a nő?! Nyugi! Nem leszek féltékeny..Biztos..Csak beszélgetnek.
- De..Mégis minek van itt ez a...- fejeztem be gondolatban a mondatomat.
- Nem tudom. Állítólag megakarja nézni, hogy Justin jól van-e. De nekem ez nem stimmel.- magyarázta Patt.
- Felmegyek!
- Csak nyugodtan!- mosolygott.
Justin szobájához érve, elterveztem, hogy hallgatózni fogok. És a hangok sikeresen átszűrődtek.
- Justin..Én még mindig nagyon szeretlek!
- De már megmondtam, hogy köztünk nem lesz többet semmi!- fejezte ki magát érthetően Justin, amit úgy hallottam Gomez kisasszony, nem tud felfogni.
- De Justin! Nem tudlak kiverni a fejemből!- magyarázta tovább.
Várjunk csak! Nagyon szeretlek....Nem tudlak kiverni a fejemből?! Ezt akárhogyan is mondom, Austin szavai ezek! Ezt Austin mondta nekem nagyjából 20 perce. Csak nem az van, amire gondolok?! Szövetkeztek?!
- Selena! Légy szíves! Semmi kedvem nincs téged hallgatni!
- Justin ne legyél hozzám ilyen kegyetlen! Tudom...És te is tudod, hogy legbelül szeretsz még!
- Nem, már nem! És tudod miért?! Mert becsaptál!
Még a civakodásukat hallgattam, azon gondolkodtam, hogy megzavarjam őket, vagy sem.
- Justin...
- Elmennél végre?!- emelte fel a hangját Jus. Upsz! Selenanak nincs jó napja..Ahogy Autinnak sem.
- Jó, oké..Elmegyek! De tudd, hogy nagyon szeretlek!
Hát ezt összehoztam! Most merre menjek?! Meglát, hogy hallgatóztam, biztos, hogy kitör a 3. világháború.
Gyorsan lejjebb mentem pár lépcsőfokot, és úgy tettem, mintha most jönnék fel. Hogy nekem milyen eszem van!
Miss Gomez kilépett az ajtón, majd egy ravasz vigyor jelent meg a képén.
- Azt hiszem valakinek rossz napja lesz!- mondta.
- Miért is?
- Justinnak azt adtam be, hogy megcsalod! És még el is hitte! Jobb, ha nem mész be!
- Ne hogy azt hidd, hogy elhiszem!- mondtam egy gúnymosoly kíséretében. Miket nem talál ki!
- Én szóltam!- indult meg.- Ja! És Justin még mindig istenien csókol!
- Hülye ribanc!- mondtam halkan, de épp elég hangos volt, hogy meghallja.
- Mit mondtál?
- Hogy hülye ribanc!- mosolyogtam.
- Hülye ribancnak neveztél?- húzta fel a szemöldökét.
- Mi a baj? Nem voltam világos?! Akkor elmondom érthetőbben! Hülye ribanc!- artikuláltam az utolsó mondatom, amit nem igazán kellett volna, mert nekem esett.
- Majd adok én neked, te hülye ribanc!- tépte a hajamat. Jó..Ha így állunk! Majd én a haját kezdtem el tépni.
- Ti már megint mi a faszt csináltok?!- jött ki idegesen Justin.
Hoppá...
Egyből elengedtük egymást, majd mindketten Justinra néztünk.
- A múltkor nem voltam világos?! Megmondtam, hogy nem akarok több vitát!- mondta mérgesen. Fogadok, hogy megint én leszek a szar ember. Szinte biztos voltam benne, hogy engem küld el.
- Leribancozott.- mutogatott rám Gomez.
- De most te kezdted a verekedést!- vissza én.
- Engem nem érdekel, hogy ki mit csinált! De megmondtam, hogy az én házamban nem lesz verekedés!
Kellett nekem ribancozni...Miért nem tudtam elengedni a fülem mellett?
Justin folyamatosan engem nézett, majd egy mondatba kezdett, amitől egy pillanatra a szívem leállt.
- Most menj el...Selena!- nézett rá.
- Mi? De miért én? Hisz...
- Azt mondtam menj el!
- Ezt még megbánod, te ribanc!- nézett rám, majd elindult lefelé a lépcsőn.
- Ha ártani mersz neki...Te jársz rosszul!- mondta Justin, közben megfogta a kezem.
Selena meghallgatta mondandóját, de nem fordult meg. Mikor Justin végzett, elment.
- Ne haragudj, de olyanokat mondott...
- Nem haragszom édes!- ölelt meg.
- Utálom ezt a nőt!
- Nyugi!- adott egy puszit a fejem tetejére.
- Egy pillanatra azt hittem, hogy engem küldesz el..megint.- gondoltam vissza a múltkori esetre.
- Nem, dehogy! Tanultam a hibámból, hisz akkor is majdnem elvesztettelek!
- Különben..Hallottam miket mondott neked...És az a furcsa, hogy Austin is ezekkel a szavakkal keresett meg a mi nap.
- Komolyan?
- Igen...És azt mondta, hogy vissza fog szerezni!
- Azt nagyon kétlem, mert tőlem nem szabadulsz egykönnyen!- mosolygott.
- Remélem is, hogy nem engedsz el!- adtam neki egy csókot.
Még egy darabig beszélgettem Justinnal, majd olyan 5 óra felé elindultam.
Épp, hogy elhagytam a házat, egy ismerős hangot hallottam meg.
- Carly!- mondta a nevem.
Mikor hátra néztem Austin jött utánam. Már megint mit akar?!
- Austin..Te meg mit akarsz?
- Csak érted jöttem!
- É-értem? De minek jöttél értem?
- Igen, szerelmem! Elviszlek valahova!
- De..mi? Mégis hová?
- Az legyen meglepetés!- mosolygott.- Gyere! Ott a kocsim!
- De Austin! Én nem megyek sehova sem!- rántottam ki magam szorításából.
- Kérlek! Egész nap ezen dolgoztam, csak hogy neked örömöt okozzak!
- De én nem akarok menni!- ellenkeztem továbbra is.
- Kérlek! Megígérem, hogy hamar végzünk!- húzott magával, míg a kocsijához nem értünk. Ott beültetett az anyósülésre. Amilyen gyorsan történt ez az esemény, olyan gyorsan is ment el a kép...Ugyan is valaki hátulról egy kendőt nyomott a számhoz és elájultam...az utolsó szavak, amiket hallottam Austin szájából:
- Most már szabad az út Justinhoz, drága!- és teljesen elájultam.

* Pár órával később *
Egy ágyon ébredtem. Sajnos elég sok minden kiesett, szóval azt sem tudom, hogy kerültem ide. Az éjjeli szekrényen elhelyezett órára pillantottam, ami (reggel) háromnegyed 8-at mutatott. (?) Mi a fene történt?
Óvatos léptekkel megindultam a földszint felé. Mikor az edénycsörömpölések hangja elvezettek a konyhához, megpillantottam Austint.
- Austin! Hol vagyok?
- Hát nálam!- mosolygott.
- És...Miért raboltál el?- kérdeztem a fejem fogva, ami iszonyatosan fájt.
- Ez vicces!- nevetett a hasát fogva.
- Mégis mi olyan nevetséges?- néztem még mindig fapofával.
- Én nem raboltalak el! Egy elég szenvedélyes éjszakán vagyunk túl.- mosolygott sunyin.
- Micsoda?- kerekedtek ki a szemeim.
- Jól hallottad! Tegnap este eljöttél hozzám, és mint egy vadmacska letepertél, és..hát...megtörtént!- mosolygott, még mindig.
- Na jó! NEM! Ez..Ez nem igaz! Mi nem....
- Pedig de! És ha emlékeznél, tuti, hogy most csak jó dolgokat mesélnél.
- Te szemét!- kiabáltam, majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Gyorsan kinyitottam, majd futni kezdtem.
- Carly! Carly, hova mész?- kiabált utánam, de Justin házáig meg sem álltam.
A csengőt nyomogattam, mint egy idióta.  Pattie ajtót nyitott.
- Hol van Justin?
- Fent van!- mondta és már rohanni is kezdtem.- Carly! Mi történt?- kérdezte, de rá sem figyeltem.
Berontottam Biebs szobájába, aki éppen öltözködött.
- Justin!- öleltem meg, majd sírni kezdtem.
- C-Carly! Mi történt?- ölelt meg Ő is.
- Nem tudom..
- Hogy, hogy nem tudod?
- Tegnap eljöttem tőled, majd ma reggel Austinnál ébredtem, aki azt mondta, hogy lefeküdtem vele..de..én nem emlékszem rá...- meséltem mind ezt sírva.
- Az a szemét!- vágta be a szekrénye ajtaját, majd elviharzott.
- Most meg hová mész?- mentem utána.
- Megölöm Austint...Utána meg Selenat!- mondta egy kis hatásszünet után.
Ó te jó ég! Szóval Selena erre utalt, amikor azt mondta, hogy "Ezt még megbánod...!" Hát persze! Elakarnak szakítani egymástól minket!- gondolkodtam.
- Justin! Justin, várj!- mondtam, mire Ő megfordult.- Selena erre a dologra utalt tegnap, amikor azt mondta megbánom! 
- Ezzel..Meg mit akarsz mondani, édes?
- Hát...Hogy ők ketten kitervelték, hogy úgymond elrabolnak, majd elhitetik velünk, hogy én lefeküdtem Austinnal, és ezáltal mi szakítsunk! És Austin megszerez engem, Selena pedig téged!- magyaráztam.
- Eggyel több ok, hogy megöljem őket!- szállt be a kocsiba, én pedig követtem példáját. Azért akármekkora szemetek voltak velünk, még sem hagyhatom, hogy Justin hülyeséget csináljon.
Nagyjából 5 perc múlva oda is értünk. Juss feltépte a kocsi ajtót, majd elindult az ajtó felé. Berúgta, mint a filmekben, majd nem kicsit meglepődtünk mind a négyen...Ugyan is Austin és Selena éppen csókolóztak.

Hát nem lett az a "Húúú, de nagyon jó rész!", de most ennyi tellett tőlem. :s :) Következő részben MINDEN kiderül, hogy igazából mi is volt! :) Azért remélem tetszett valamennyire és összejön 2-3 komi! :) Jövőhét szombaton új rész várható! :) 
u.i.: Ne felejtsétek el hétfőn a #MusicMondays-t! New music: #BadDay  :) Remélem várjátok! :)♥

Part 39. ...Let Me Go!...

Hey Everybody! :) Köszönöm a komikat és a pipákat az előző részhez!♥ Mivel jött egy ötlet, és én az ígéretemet betartom: ma kaptatok egy részt és még szombaton is fogtok.:) Nagyon nem is szeretnék zavarni, csak még annyit, hogy a Justin and Me . . . blogomban is van új rész, és oda is várom a komikat/pipákat! :)
Jó olvasást mind a kettőhöz! :)
puszi.xx


...Nagyon féltem Őt, hiszen bármire képes. Lementem, hátha anyától megtudok valamit. A lépcsőn lefelé tartottam, amikor ismét elcsíptem egy telefonos beszélgetést.
- Nem, nincs itt Justin!
- ...
- Fogalmam sincs. Pattie-nál sincs?
- ...
- És hívtad már?
- ...
- Ó, Istenem! Elindulok, és hátha megtudok valamit!- azzal anya letette.
- Mi történt?- kérdeztem idegesen. Nagyon rossz előérzetem van.
- Justin sehol sincs. Jeremy és Pattie is kétségbe van esve. Most elindulok és megkeresem.
- Veled megyek!
- Szó sem lehet róla!
- Anya kérlek! Justin...Fontos nekem!
Nagyot sóhajtott anya, majd egy ' Jó, rendben van!'- nal válaszolt.
Gyorsan felkaptam a cipőm, meg egy kabátot, hiszen hűvös van már odakint. Éppen az utat pásztáztuk, amikor hirtelen megcsörrent anya telefonja.
- Igen?
- ...
- Hála az égnek! És jól van?
- ...
- Rendben, oda megyünk!- pillantott rám, majd letette.
- Mi van vele?
- Kórházba került..
- Mi?!- kérdeztem, közben hangom ütötte a magas C-t.
- Sok drogot és alkoholt fogyasztott.
- Ezt nem hiszem el!
- Nyugodj meg! Minden rendben lesz kincsem!- nyugtatott anya, de sikertelenül.

A kórháznál feltéptem a kocsiajtót, majd rohantam be. Megpillantottam a folyosón Jeremy-t, aki idegesen mászkált.
- Hol van Justin?
- Bent..- mutatott az ajtóra.- ..Pattie-val.
Ekkor kilépett.
- Téged akar látni!- nézett rám.
Egy bólintással válaszoltam, majd bementem.
- Carly!- nézett rám gyönyörű, könnybe lábadt szemeivel.
- Miért tetted ezt magaddal?- sétáltam felé.
- Csak..Annyi minden történt és elakartam felejteni így...újra a droghoz és a piához nyúltam.
- Nem vagy normális!- ültem le ágya mellé elhelyezett kisszékre.- Komolyabb bajod is eshetett volna!
- Most azért jöttél, hogy leszólj, vagy, hogy meglátogass?!- emelte feljebb a hangját.
Arcomat kezeimbe temettem. Én már nem bírom. Könnyeim előtörtek..
- Ne sírj kérlek..- fogta meg a kezem.- Megígérem, hogy többet nem teszek ilyet! Becs szó!- adott egy gyengéd puszit kezemre.
- Megígéred?- néztem rá könnyes szemekkel.
- Meg..- suttogta.


* Pár nappal később *
Justint kiengedték a kórházból, de még pihennie kell sokat. Szerencsére a Believe Tour szünetel, így nem kellett egy koncertet sem lemondani.
Éppen készülődök hozzá, hogy megnézzem minden oké-e. Az ajtót nyitottam, amikor megpillantottam Austint.
- Szia!- mondta halkan.
- Austin..Mit csinálsz itt?- kérdeztem tőle kicsit ledöbbenve, nem számítottam rá.
- Beszélhetnénk?
- Gyere.- nyitottam ki még jobban az ajtót.
- Először is: Hallottam mi történt Justinnal..Sajnálom..
- Hát igen...Elég furcsa dolog.
- Másodszorra..- kezdett bele.-...Kettőnkről akartam beszélni.
- Ke-kettőnkről? De mit kell beszélni kettőnkről?!- ismételtem szavait.
- Hogy konkrét legyek: Mit érzel irántam?
- Austin, én nem akarlak megbántani..de, már semmit.
- Gondoltam..- hajtotta le a fejét.- Én viszont még mindig nagyon szeretlek!- nézett rám.- Nem tudlak kiverni a fejemből!
- Austin kérlek, ezt ne most!- álltam fel és indultam meg az ajtó felé.
- Kérlek, várj!- fogta meg a kezem.- Adj még egy esélyt!
- Nem, nem lehet! Én..Justinnal járok! Ezt el kell fogadnod!
- De nem tudom elfogadni! Nekem te kellesz! Carly, kérlek!- kezdte el csókolgatni a nyakamat.
- Austin, ezt hagyd abba!- próbáltam eltolni magamtól, de szinte lehetetlen volt.- Austin, elég!- végre sikerült lekaparni magamról.- Ezzel a próbálkozással biztos nem fogsz vissza kapni...meg amúgy sem!- javítottam ki magam.
Miért mindig a sztár pasik találnak meg engem?!
- Napról-napra, egyre jobban erősödik bennem a vágy! Kívánlak! Akarlak! Érezni akarom a csókjaidat!- tolt neki az ajtónak és újra nyakamnak esett.
- Austin légy szíves ezt fejezd be!- próbáltam erőlködni, de megint csak sikertelenül, mert két kezemet az ajtóhoz szegezte.- Austin! Engedj el!- emeltem fel a hangom, de még így sem értett a szép szóból.- Te akartad!- azzal megtérdeltem gyenge pontját.
Egyből összerogyott, én pedig néztem, hogy már megint mibe keveredtem.
- Tudtam, hogy te is akarod!- húzta száját egy félmosolyra. Jó..Teljesen megbolondult.
- Austin! Menj el!- nyitottam ki neki az ajtót.
- Hidd el szépségem! Újra az enyém leszel!- mosolygott, közben férfiasságát fogva tántorgott ki a házból.
Már csak Ő hiányzott...

Ez egy kicsit rövid részecske lett, de szombaton kaptok még egyet. :)
Megeshet, hogy a következő részben előfordul egy kisebb veszekedés, de még meglátom! :) Addig is remélem tetszett, és még egyszer megemlítem, hogy a másik blogomba is szabad komizni/pipálni! :3 puszi.xx

Part 38. I'm starting to worry about...

Ő S Z I  S Z Ü N E T ! : ) Sziasztok! :) Végre eljött az őszi szünet! :) Szerintem mindenki várta már. :) Köszönöm a komikat és a pipákat az előző részhez! :) Nem is húzom az időt, olvassátok a 38. részt! :)
#písz #swag :)


- Carly...Carly, ne haragudj! Én..Én nem gondoltam komolyan!- hallottam hangját az ajtón kívül. - Sajnálom, édes!
Az agyam azt mondta: Ne engedd be!
A szívem pedig: Mindenki megérdemel még egy esélyt!
Nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek. Végül a szívemre hallgattam. Akármit mondott, nem tudok rá haragudni. Különben is most kell a legjobban összetartanunk.
Fogtam magam, vettem egy mély levegőt, majd ajtót nyitottam neki.
- Sajnálom!- öleltem meg.
- Nem édes! Én sajnálom! Sajnálom...- ölelt át szorosan.- Ne sírj, kérlek!
- Jeremy azt fogja mondani neked, hogy, megakar ismerni engem még jobban. Bele kell menned, és nem mutathatod ki a haragodat és ahogy azt sem, hogy tudsz mindenről.- mondtam el neki a 'tervet'.
- Rendben.- egyezett bele.- De hogyan tovább?
- Fogalmam sincs...Majd..Más nem lázadunk.- mosolyogtam.
- Megvan még az eljegyzési gyűrűd?
- Azt hiszem..De..De miért?- kérdeztem.
- Van egy tervem... A lényeg, hogy este legyen rajtad.


* Este *
- Kislányom!- kiabált fel anya.
- Igen?
- Igyekezz! Nem sokára itt lesz Jeremy és Justin!
- Jó..- kiabáltam vissza.
Lentről már csak a csengő hangját hallottam. Gyorsan felvettem a gyűrűt, majd lementem, és ajtót nyitottam anya helyett.
- Sziasztok!- üdvözöltem őket egy erőltetett mosoly keretében.
- Szia!- mosolygott Jeremy, majd adott egy puszit.
- Szia édes!- csókolt meg Justin.
- Sziasztok!- jött ki anya a konyhából.
- Szia Megan!- üdvözölte Jeremy, egy puszival, majd Justin is.
Leültünk, majd elkezdtünk beszélgetni.
- Megan?- pillantott Jeremy anyára. Azt hiszem most akarják bejelenteni.
- Rendben...Nos gyerekek..El kell mondanunk valamit...
- Össze fogunk házasodni..- fejezte be Jeremy a mondatot.
- Nem..Nem fogtok összeházasodni!- förmedt rájuk Justin.
- De..
- Nem fogtok összeházasodni!- ismételte meg mondatát.- Nem fogtok minket elválasztani egymástól!- fogta meg a kezemet.
- De Justin!- állt fel Jeremy.
- Nem, apa nem!
- Nem tiltakozhatsz! Az apád vagyok! Jogom van azt csinálni, amit akarok!
- Én pedig a fiad vagyok! És én is azt csinálok, amit akarok!- kezdtek el veszekedni.
- Nem! Nagyot tévedsz Justin!
- Te tévedsz nagyot apa! És tudod miért nem veheted el Megant?! Mert én már megkértem Carly kezét!
A pillanat, amikor a kínos csendben mind a hármunk álla leesett. Szerintem Justin sem tudja, mit mondott, de szerencsére rajtam a gyűrű, amivel bizonyítunk.
- Tessék?! És mi erről miért nem tudtunk?!- nézett ránk Jeremy dühös tekintettel.
- Minek mondjuk el? Úgy sem érdekelt volna! Sosem törődtél velem! Már akkor elhagytál, amikor megszülettem. Most mit számít neked, hogy mit teszek?!
- Justin! Ezt ne most, rendben?! Igen is törődtem vele, de ezt ne most beszéljük meg!- próbálta terelni a szót.- De hogy ha így állunk..Ha én nem vehetem el Megant, te sem fogod elvenni Carlyt!
- Majd azt meglátjuk!- mondta Justin, majd elvitt a helyszínről.
- Justin..Te tudod, hogy mit műveltél?!- kérdeztem sokkos állapotban.
- Igen, tudom mit csináltam!- válaszolta flegma hangnemben.- Szállj be!- nyitotta ki a kocsi ajtót.
- Hová megyünk?- kérdeztem, közben eleget tettem utasításainak. 
- Még én sem tudom! De az biztos, hogy itt egy percig sem maradunk!
Hát ez remek. Most én tudjam hova megyünk?! 

Az úton kínos csendben haladtunk. Egyikőnk sem szólt semmit. Negyed órával később megálltunk egy háznál.
- Maradj a kocsiban!- mondta Justin, majd kiszállt.
Valami sráccal beszélgetett, majd visszajött.
- Ma itt alszol Chris-éknél, oké? Caitlin ad ruhát majd!- hangja nyugodt volt.
- És..Te hová mész?- fogtam meg a kezét.
- Én hazamegyek anyához.
- De..Engem miért hoztál el onnan?
- Miért?! Maradtál volna olyan emberek közt, akik elakarnak választani?! Igen?! Mert ha gondolod, nagyon szívesen visszaviszlek!- kapta fel a vizet.
Semmit nem szóltam, csak fogtam magam, kiszálltam, majd erősen bevágtam az ajtót. 
Tényleg nem értem, hogy miért kellett elhoznia. Mint egy őrült, úgy hajtott el a helyszínről. 
Beszéltem Chris-szel, hogy nem alszok ott, mert tök felesleges..Inkább hazamegyek...

Negyed 11 környékén hazaértem. A nappaliban egy kisírt szemű édesanyát találtam.
- Minden oké?- ültem le mellé.
- Igen.- mondta halkan.
- Mi történt?
- Jeremy-vel, összevesztem...Így nem lesz esküvő.
- Sajnálom!- öleltem meg.
- Én sajnálom, hogy elakartalak titeket választani.
- Nem haragszom!- erőltettem egy mosolyt felé, mire ő is elmosolyodott.- Különben..Justin nem is jegyzett el, csak azért találta ki, hogy ti sem tudjatok összeházasodni.
- Ohh..Hát ez remek...Akkor tényleg nem lesz esküvő..- nevette el magát.
- Hát, nem!- mosolyogtam.
Anyával végül mindent megbeszéltünk, így nyugodtan tudtam aludni...Illetve nem, mert fogalmam sincs, hogy hol van Justin. Igen, tudom, hogy azt mondta hazamegy, de belőle bármit kinézek. Ezért gondoltam felhívom. 
Már vagy 10x hívtam, de semmi.. Hol a fenében van ez a srác?! Tettem még két próbát, de most sem volt sikerem...Kezdek aggódni...


Tudom, hogy nagyon lapos, szar, unalmas, semmit nem érő rész lett, de nem tudtam, hogy mit írjak.:|
Ha ehhez összejön legalább 2 komi, akkor a héten kaptok még egy részt. DE! Ehhez ötleteket várok!:) Ha megírjátok, hogy mit szeretnétek, akkor kaptok részt a hét folyamán + a szokásos szombati napon, de ha nem akkor csak szombaton! :s :)

Part 37. I cry...

Sziasztok.. :) Egy hét, és őszi szünet! Csak annyit fűzök hozzá a bloggal kapcsolatosan, hogy ugyanúgy szombaton lesz csak rész. :) És kicsit szomorú voltam, hogy 1 hét alatt csak 2 komi jött össze, de megértem, mert az előző rész valami irtó szar lett. x_x Na mindegy...Még annyit, hogy itt a 37. rész és végezetül: Újra indítottam a blogomat: Justin and Me . . . :) Itt is olvashattok részeket, de nem olyan "sűrűn" mint itt! :) Jó olvasást! :)
Ja még valami: ez a barátnőm blogja, aki szintén Belieber. :) Olvassátok ezt is és komizzatok neki is:) Köszönöm.♥ : ~Elítélt szerelem~


Justin levágta miről beszélek. Szeme köztem és az út között cikázott. Hirtelen lefékezett, majd ennyit mondott:
- Maradj a kocsiban!- mondta, majd bevágta a Ferrari ajtaját.
Minden megfordult a fejembe: Justin megveri Austint, vagy fordítva. De az is lehet, hogy Austin megöli Justint, vagy...Jó elég!
A hátsó ülésre másztam és onnan figyeltem az eseményeket. Justin testhelyzetéről mindent lelehetett olvasni: Állát megfeszítette, kezét ökölbe szorította, majd Austin felé vette az irányt.
Te jóságos ég! Ez is miattam van! Ha akkor nem habarodok bele Austinba és nem kezdek el vele járni, akkor most nem lenne semmi gond! Istenem! Hogy lehetek ekkora balfasz?! Még ezen gondolkodtam, addigra beindultak az események: először csak lökdösték, majd ököllel is ütötték egymást. Oda kell mennem.
- De nem! Justin megtiltotta.- mondtam hangosan.- De ha itt maradok, akkor még megölik egymást.- beszéltem hangosan, mint egy hülye. Végül rávettem magam, és kiszálltam a kocsiból. Oda szaladtam a csatatérre, majd közbe szóltam.
- Kérlek, fejezzétek be!- kiabáltam.
Ekkor, mintha hangom hatott volna rájuk, abba hagyták.
- Kérlek!- kapkodtam a levegőt. A két fiú engem bámult.- Ezt...Ezt én nem bírom! Miért kell mindig verekednetek..értem?! Justin!- pillantottam rá.- Te is mindent csak verekedéssel tudsz megoldani!
- Te most komolyan őt véded?- mutatott Austin-ra felháborodva.
- Nem..Én senkit nem védek!- magyaráztam.- Austin!- néztem a másik fiúra.- Te meg miért nem tudsz békén hagyni?! Én megmondtam már ezerszer, hogy Justint szeretem! Akármit teszel, akkor sem foglak szeretni!- mondtam kegyetlenül a szavakat.- Ezt vagy befejezitek...vagy...soha többet nem akarom látni egyikőtöket sem!- cikázott szemem a srácok között, majd ott hagytam őket. Durva voltam, tudom. De ha egyszer nem értenek a szóból? Muszáj volt valahogy véget vetnem ennek. Belül megnyugodtam, hogy Austin nem bántja Justint két okból: 1 mert szeret engem. 2 szerintem nem szeretné a szabadidejét a sitten tölteni.
Hazasétáltam, ami megjegyzem: nem egy rövid út. Fáradtan estem be az ágyba, és plafont bámultam. Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben. Sajnálom Juss-t nagyon, hogy olyan durva voltam vele. Ha most e miatt megint szét megyünk én felakasztom magamat. A gondolatmenetemet a csengő zavarta meg. Mikor ajtót nyitottam, megkönnyebbültem egy kicsit. Justin állt ott.
- Sajnálom!- borultam a nyakába.
- Nem édes! Én sajnálom!- ölelt meg ő is.- Szeretlek!- lehelt egy csókot a nyakamra, amibe testem beleremegett.
- Én is Justin!- szorítottam ölelésemen.
Körülbelül 2-3 percig öleltük egymást szorosan, majd a meghitt pillanatot anya zavarta meg.
- Sziasztok!- jött be nagy csomagokkal.
- Oh..Had segítsek Mrs. Roo!- vette át a szatyrokat Justin.
- Jaj, köszönöm!- mosolygott anya. Furcsa...Anya sosem szokott mosolyogni munka után..Na mindegy.
Justinnal felmentünk a szobámba. Biebs felfeküdt az ágyra, én pedig lábai közé férkőztem, majd csókolózni kezdtünk. Nem hittem volna, hogy lehetek ilyen boldog..még egyszer.

 

 Miután abbahagytuk a csókcsatát, lementem a konyhába innivalóért. A lépcsőn lefele jövet, meghallottam anya kuncogását, miközben valakivel telefonon beszél.

- Jaj,de hogy is! Carly még semmit nem tud!

- ...

- Ne, ne! Ez sokként érné őket!

- ...

- Én is nagyon szeretnék a feleséged lenni, de nem lehet! Mit szólna hozzá Carly és Justin, ha megtudnák, hogy testvérek lesznek? 

- ...

- Jeremy...Szerintem ezt személyesen, oké? 

- ...

- Persze, persze! Már megmondtam, hogy hozzád megyek feleségül, de ez nem telefon ügy! Holnap délután 3-kor találkozzunk a Hot Coffee kávézónál, rendben?

Azt a rohadt büdös életbe...Teljes sokk ért, amikor a szavakat hallottam. Mindez nem lenne baj, ha Justin nem veszett volna össze Pattie-val, egy hónapja és nem költözött volna Jeremy-hez. Ha nem lett volna ott a korlát, amibe kapaszkodtam, tuti leestem volna a lépcsőről. Hogy Megan Roo és Jeremy Bieber összeházasodnak?! Mi van?! Ez..Ez megtörtént, vagy csak szimplán álmodok? Gyorsan csípjen meg valaki! Megcsíptem magamat, hogy biztos legyek abba, hogy nem álmodok.

- Áú!- adtam ki egy halk hangot, de épp elég hangos volt ahhoz, hogy anya meghallja.

- Oké Brian, akkor aláírtad a papírokat?- tért el a témától irtó hamar.- Rendben, köszönöm! Szia!- majd kinyomta.

- Kivel beszéltél?- kérdeztem, mit sem sejtve.

- Brian-nel, a munkatársammal.- mosolygott.- Miért?

- Ja, semmi csak kérdeztem.

- Rendben! Főzzek nektek valamit?

- Nem kell, szerintem Justin sem éhes most!- töltöttem ki magunknak az italt,majd felmentem a szobámba.

Nem tudom mi tévő legyek. Elmondjam Justinnak, vagy ne?! Félek, hogy véget vetne a kapcsolatunknak..Vagy tudom is én. Az is lehet, hogy nem az a Jeremy...de- gondolkodtam.

- Minden rendben édes?- szakította meg a gondolkodásomat Juss.

- Persze!- mosolyogtam.

- Akkor oké!- adott egy puszit.

* Másnap *

Reggel...illetve délután elég későn keltem. Még 2-kor  kómás fejjel mászkáltam a házba, majd rohadt nagy sebességgel száguldoztam fel az emeletre, amikor észbe kaptam, hogy anyának találkozója van Jeremy-vel pontban 3-kor. Gyorsan lezuhanyoztam, megkajáltam, aztán felöltöztem és háromnegyed háromkor elindultam a találkozó helyükre.

Mikor odaértem egyenlőre nem láttam ott se anyát, se Jeremy-t. De sokat nem kellett várnom, mert kézen fogva léptek be a kávézóba. Elbújtam a bulvár lapom mögé, majd figyeltem az egy méterrel arrébb történő eseményeket. Minden egyes szót hallottam.

- Jeremy. Biztos vagy abban, hogy szétválasszuk a gyerekeket?

- Nem tudom. Félek, hogy megutálnak minket! De..azért még sem titkolhatjuk örökre azt, hogy mi össze fogunk házasodni, 1 hónap múlva.

1 hónap?! Szent Jézus!

- De Carly kiakadna, Justin pedig még jobban.

- Igen Megan, tudom! De be kell jelentenünk nekik.

- Rendben, Jeremy! Tegyük meg minél hamarabb, hogy túl legyünk rajta.

- Ma átmegyek hozzátok Justinnal. Azt fogom neki mondani, hogy jobban megszeretném ismerni Carly-t.

Éreztem, hogy nekem itt és most van elég. Legszívesebben odamentem volna és jól beolvastam volna nekik...De nem! Nincs értelme a jelenetnek.

Miután 4 óra tájékába elmentek én is haza indultam, és közben felhívtam Justint, hogy jöjjön át. El kell neki mondanom, mielőtt Jeremy-től tudja meg.

Justin nagyjából 10 perc múlva itt is volt.

- Szia szerelmem.- adott egy csókot.- Mit az a nagyon fontos dolog?

- Először s..ülj le, mert sokként fog érni!

- Carly...Megijesztesz. 

- Justin...Anya, és a te apád...Összefognak házasodni.

- Mi?!- kerekedtek ki barna szemei.

- Jól hallottad...

- Te most viccelsz, ugye?- pattant fel.

- Ezzel mi okom lenne viccelődni? Ez még..viccnek is rossz..

- Ezt..Ezt nem hiszem el...

- Én sem..- hajtottam le a fejem.

- Tuti a te anyád csábította el!- mondta gondolkodás nélkül.

- Mi van?- kaptam fel a fejem.- Az én anyám? Hé! Egyből mi vagyunk a hibásak?! Arra nem gondoltál, hogy talán apád vette le a lábáról?- kiabáltam vele.

- Apa nem olyan nőcsábász! Anyád, meg minden férfinak odaadja magát.

Amint a szavakat kimondta, kezem arcán csattant. 

- Ezt kurvára nem kellett volna! Ha most ezzel azt szeretted volna mondani, hogy anya egy kurva, akkor rohadt nagyot tévedsz! 

- Pedig utána kéne járnod! Hányszor láttam már más pasival!- dobálózott a szavaival, amiket nagyon nem gondolt át. Rohadtul nem csípem, mikor valaki az anyámat szidja...És ez alól Justin sem kivétel.

- Most fejezted be, ugye? Tudod, mit Justin Bieber?! Takarodj! Rohadtul nem akarlak többet látni!- toltam kifelé.- Egy szánalmas rohadék vagy!- vágtam rá az ajtót.

Szívem millió darabra tört. A földre csúsztam és sírni kezdtem. Ezt még szerintem ő sem gondolta át. Sírtam...Sírtam, mert fájt, amit mondtam neki, de megérdemelte. Az én anyámról senki ne mondjon ilyet! Főleg ne a nagy Justin Bieber!...

Part 36. What Happened?!

Sziasztok! :) 2 hét, és őszi szünet! Szerintem mindenki várja már! :D Szeretnék közölni veletek infókat, ami lehet, hogy nektek nem, de nekem NAGYON is fontosak (innentől az olvassa, aki szeretné olvasni a lelkizésemet):
- Bloglovin-on: 16 követő
- Blogspoton:   14 követő
- Nézettség:     +11.ooo
- Összes komi: 143
Szóval..Mikor a kommenteket kiszámoltam kicsit nagyot néztem..Lehet, hogy másnak kevés, de nekem ez is több a semminél! És ezt mind NEKTEK köszönhetem! :) Ha most nem lenne ennyi kedves, aranyos, aktív olvasóm, akkor lehet, hogy ez a blog sem lenne! Szóval ezer köszönet azoknak, akik már a kezdetek óta velem vannak és komiztak, olvasták a részeket! :) Köszönöm! ♥ :')
És, ami még durvább, hogy nem csak Magyarországról olvassák a blogot, hanem:

Mivel elég homályos leírom;
- Magyarország: 8971
- Szlovákia: 263
- Románia 181
- Egyesült Államok: 145
- Ukrajna 107
- Oroszországi Föderáció: 104
- Németország: 97
- Ausztria: 44
- Horvátország: 42
- Montenegró: 34

Szóval..(utolsó lélegzetem a bevezetőhöz:) Elég durva, hogy külföldről is ilyen sokan látogatják a blogot, aminek rohadtul örülök! :)

Na mivel elhúztam az időt (amiért bocsánat) olvashattok is! :) Bocsi a feltartásért! Köszönök mindent még egyszer! ♥  Puszi.xx ♥

* Pár nappal később *
Justint és engem kiengedtek a kórházból, szóval most együtt lábadozunk.
Rájöttem, hogy Ő az, akit mindennél jobban szeretek és talán Ő az, akivel letudom élni az életem. De még egy dolgot nem tudok elfelejteni: Austin szavait. Magamat nem is, de Justint nagyon féltem. Félek, hogy Austin csinál vele valamit...ami miatt...soha többet nem láthatom. Már napok óta rossz előérzetem van...és ami még jobban fokozza ezt, az az, hogy Austinról semmi hírt nem hallani. Talán most terveli ki a tervét..És...Ahj. Inkább hagyjuk!
A gondolat menetemből a csengő hangja zökkentett ki.
- Szia szerelemem!- öleltem meg Justint.
- Szia édes!- adott egy csókot.- Csak megszerettem volna kérdezni, hogy nincs-e kedved bejönni velem a stúdióba?
- De van!- mosolyogtam.- Melyik számodat vesszük fel?
- A Heartbreaker-t.
- Az remek! Akkor mindjárt indulhatunk!- mondtam, majd felrohantam az emeletre.

* Stúdióban *
Nagyban folyik a dalfelvétel. A szám elképesztően fantasztikus. Ahj...de megszólalt a telefonom. Miley volt az. Mutattam Justinnak egy egyezményes jelet, hogy mindjárt jövök, amire rá is bólintott.

Miután végeztem, indultam volna meg, de valaki..Jobban mondva Austin megragadta a kezem és neki nyomott a falnak. 
- Mit akarsz?- kérdeztem pánikba esve.
- Szakíts Bieber-rel, vagy rosszul jár...- nyomott a falnak, amilyen erősen csak tudott.- És az is előfordulhat, hogy nem látja már a napvilágot! 1 hetet adok rá! Ha pedig nem végeztek egyszer s mindenkorra, akkor...Szegény Bieber fog rosszul járni! És erről egy szót se szólj neki és senki másnak sem, különben te is megjárod! Ha végeztetek, szeretnélek látni, mert ha nem jössz el, abból azt veszem le, hogy együtt vagytok!- fenyegetőzött, majd durván megcsókolt és elment.
Istenem! Most mit csináljak?! 
Kicsit sokkolva mentem be a stúdióba, amit Justin is észre vett.
- Hé Édes! Mi történt?- kérdezte, majd pirosan izzó kezemre nézett.- Mit művelt veled?!- kérdezte. Egyből leesett neki, hogy ebben csak Austin működhetett közre
Semmit nem szóltam, csak szorosan megöleltem, amit viszonzott.
- Scoo, mi most hazamegyünk, ha nem baj! 
- Nem dehogy, menjetek csak!- mondta.
Scoo-val kezet fogott, majd elmentünk.
Mikor beszálltunk a kocsiba, nem indította el a motort, hanem kérdezősködött.
- Mit tett veled, az a szemét?!
- Megfenyegetett...- bámultam magam elé.- ...Azt mondta, ha egy héten belül nem szakítok veled, akkor...- pillantottam rá könnyes szemmel.
- Akkor?! Akkor mit csinál?!- fogta meg a kezem.
- Bántani fog téged..- kezdtem el sírni.
- Ne édes, ne sírj!- ölelt meg.- Ne sírj!
- És még azt is mondta, hogy ha elmondom valakinek, akkor velem is csinál valamit..
- Istenem..- temette arcát kezeibe.- Elmegyünk hozzá!- indította el a kocsit, közben állkapcsa erősen megfeszült.
- Justin, kérlek ne!
- De édes, ez nem mehet így tovább! 
- De ha elmész, akkor valamit csinál veled, és...- hagytam félbe a mondatot, mert még rágondolni is rossz volt.
- Akkor szakítunk!- jelentette ki.
- Mi?!- néztem rá sokkot kapva.
- Figyelj! Ha eljátsszuk, hogy szakítunk, akkor nekem se, és neked sem árthat.- simította kezét az arcomra.
- De...Ha valahogy rájön?
- Nem, nem fog! Ne aggódj! 
- De én nem fogom kibírni nélküled!
- Ki kell bírnod szerelmem! Sikerülni fog! És..Ha gondolod, akkor éjjel bemászok az ablakodon!- mosolygott. 
- Szeretlek Justin!- öleltem meg szorosan.
- Én is nagyon édes!


* 6 nap múlva *
Utolsó...Mindent eldöntő nap. Mától nem találkozhatok annyit Justinnal..vagy is de, de nagyon óvatosnak kell lennünk. 
Elindultam Austin házához, hogy beszámoljak neki a történtekről. Mikor odaértem mély levegőt vettem, majd becsengettem. Ő ajtót nyitott, majd büszkén elmosolyodott.
- Megtetted?- kérdezte.
- Meg! Remélem boldog vagy...- fordítottam hátat, majd indultam volna, de ő berángatott a házba. 
- Hé hé! Ne olyan sietősen! Mit mondtál neki, hogy elhagyott?
Na erre a kérdésre nem számítottam...Lefagytam...Gyorsan improvizálnom kellett.
- Mégis mit mondhattam volna, ami hihető?!- próbáltam húzni az időt még kieszelek valamit.- Azt mondtam neki, hogy...hogy veled kavarok, mert még mindig szeretlek! 
- Nagyon ügyes! És akkor most szólok az embereimnek, hogy nyugodtan elintézhetik.
- Mi? Nem ebben állapodtunk meg Austin!
- Bocsi, de változott a terv. Sajnálom, hogy most tudtad meg, de előbb nem mondhattam el.
- Austin! Ha bármi baja esik én esküszöm, hogy kicsinállak!- fenyegetőztem. Csőbe húzott ez a szemét.
- Na figyelj!- nyomott neki az ajtónak erősen.- Engem ne fenyegess! És különben is: Miért baj az, ha Bieber-t eltüntetjük a föld felszínéről? Már nem jártok...vagy még is?!- kérdezte. Mintha tudná, hogy átakarom verni.
- Megmondtam, hogy végeztem vele!
- Hazudsz!- engedett el.- Tudom, hogy még vele vagy!
- Miből gondolod ezt?!
- Elküldtem egy emberem a házadhoz, aki 2:17- kor tájékoztatott arról, hogy éppen veled van, és egymást csókolgatjátok! És most nézz az órára drága: 2:49.
Most lebuktam. Amilyen gyorsasággal lehetett feltéptem az ajtót, és rohanni kezdtem.
- Állj meg!- futott utánam.
Én csak rohantam, mint egy őrült. Kirohantam az útra, ahol egy kocsi..Jobban mondva Justin épp hogy le tudott fékezni.
- Carly! Mi történt?
- Justin! Gyorsan! Austin!- kiabáltam a neveket és a szavakat lihegve, majd beültem a kocsiba, Justin pedig elhajtott.
- Mondd már meg mi történt!
- Lebuktunk...



Tudom, tudom! Nagyon szar, lapos, unalmas rész lett!:| De csak ennyi tellett tőlem! Legközelebbre megpróbálok jobbat írni, de semmit nem ígérek! Azért remélem összejön a komi! :) xx