Part 37. I cry...

Sziasztok.. :) Egy hét, és őszi szünet! Csak annyit fűzök hozzá a bloggal kapcsolatosan, hogy ugyanúgy szombaton lesz csak rész. :) És kicsit szomorú voltam, hogy 1 hét alatt csak 2 komi jött össze, de megértem, mert az előző rész valami irtó szar lett. x_x Na mindegy...Még annyit, hogy itt a 37. rész és végezetül: Újra indítottam a blogomat: Justin and Me . . . :) Itt is olvashattok részeket, de nem olyan "sűrűn" mint itt! :) Jó olvasást! :)
Ja még valami: ez a barátnőm blogja, aki szintén Belieber. :) Olvassátok ezt is és komizzatok neki is:) Köszönöm.♥ : ~Elítélt szerelem~


Justin levágta miről beszélek. Szeme köztem és az út között cikázott. Hirtelen lefékezett, majd ennyit mondott:
- Maradj a kocsiban!- mondta, majd bevágta a Ferrari ajtaját.
Minden megfordult a fejembe: Justin megveri Austint, vagy fordítva. De az is lehet, hogy Austin megöli Justint, vagy...Jó elég!
A hátsó ülésre másztam és onnan figyeltem az eseményeket. Justin testhelyzetéről mindent lelehetett olvasni: Állát megfeszítette, kezét ökölbe szorította, majd Austin felé vette az irányt.
Te jóságos ég! Ez is miattam van! Ha akkor nem habarodok bele Austinba és nem kezdek el vele járni, akkor most nem lenne semmi gond! Istenem! Hogy lehetek ekkora balfasz?! Még ezen gondolkodtam, addigra beindultak az események: először csak lökdösték, majd ököllel is ütötték egymást. Oda kell mennem.
- De nem! Justin megtiltotta.- mondtam hangosan.- De ha itt maradok, akkor még megölik egymást.- beszéltem hangosan, mint egy hülye. Végül rávettem magam, és kiszálltam a kocsiból. Oda szaladtam a csatatérre, majd közbe szóltam.
- Kérlek, fejezzétek be!- kiabáltam.
Ekkor, mintha hangom hatott volna rájuk, abba hagyták.
- Kérlek!- kapkodtam a levegőt. A két fiú engem bámult.- Ezt...Ezt én nem bírom! Miért kell mindig verekednetek..értem?! Justin!- pillantottam rá.- Te is mindent csak verekedéssel tudsz megoldani!
- Te most komolyan őt véded?- mutatott Austin-ra felháborodva.
- Nem..Én senkit nem védek!- magyaráztam.- Austin!- néztem a másik fiúra.- Te meg miért nem tudsz békén hagyni?! Én megmondtam már ezerszer, hogy Justint szeretem! Akármit teszel, akkor sem foglak szeretni!- mondtam kegyetlenül a szavakat.- Ezt vagy befejezitek...vagy...soha többet nem akarom látni egyikőtöket sem!- cikázott szemem a srácok között, majd ott hagytam őket. Durva voltam, tudom. De ha egyszer nem értenek a szóból? Muszáj volt valahogy véget vetnem ennek. Belül megnyugodtam, hogy Austin nem bántja Justint két okból: 1 mert szeret engem. 2 szerintem nem szeretné a szabadidejét a sitten tölteni.
Hazasétáltam, ami megjegyzem: nem egy rövid út. Fáradtan estem be az ágyba, és plafont bámultam. Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben. Sajnálom Juss-t nagyon, hogy olyan durva voltam vele. Ha most e miatt megint szét megyünk én felakasztom magamat. A gondolatmenetemet a csengő zavarta meg. Mikor ajtót nyitottam, megkönnyebbültem egy kicsit. Justin állt ott.
- Sajnálom!- borultam a nyakába.
- Nem édes! Én sajnálom!- ölelt meg ő is.- Szeretlek!- lehelt egy csókot a nyakamra, amibe testem beleremegett.
- Én is Justin!- szorítottam ölelésemen.
Körülbelül 2-3 percig öleltük egymást szorosan, majd a meghitt pillanatot anya zavarta meg.
- Sziasztok!- jött be nagy csomagokkal.
- Oh..Had segítsek Mrs. Roo!- vette át a szatyrokat Justin.
- Jaj, köszönöm!- mosolygott anya. Furcsa...Anya sosem szokott mosolyogni munka után..Na mindegy.
Justinnal felmentünk a szobámba. Biebs felfeküdt az ágyra, én pedig lábai közé férkőztem, majd csókolózni kezdtünk. Nem hittem volna, hogy lehetek ilyen boldog..még egyszer.

 

 Miután abbahagytuk a csókcsatát, lementem a konyhába innivalóért. A lépcsőn lefele jövet, meghallottam anya kuncogását, miközben valakivel telefonon beszél.

- Jaj,de hogy is! Carly még semmit nem tud!

- ...

- Ne, ne! Ez sokként érné őket!

- ...

- Én is nagyon szeretnék a feleséged lenni, de nem lehet! Mit szólna hozzá Carly és Justin, ha megtudnák, hogy testvérek lesznek? 

- ...

- Jeremy...Szerintem ezt személyesen, oké? 

- ...

- Persze, persze! Már megmondtam, hogy hozzád megyek feleségül, de ez nem telefon ügy! Holnap délután 3-kor találkozzunk a Hot Coffee kávézónál, rendben?

Azt a rohadt büdös életbe...Teljes sokk ért, amikor a szavakat hallottam. Mindez nem lenne baj, ha Justin nem veszett volna össze Pattie-val, egy hónapja és nem költözött volna Jeremy-hez. Ha nem lett volna ott a korlát, amibe kapaszkodtam, tuti leestem volna a lépcsőről. Hogy Megan Roo és Jeremy Bieber összeházasodnak?! Mi van?! Ez..Ez megtörtént, vagy csak szimplán álmodok? Gyorsan csípjen meg valaki! Megcsíptem magamat, hogy biztos legyek abba, hogy nem álmodok.

- Áú!- adtam ki egy halk hangot, de épp elég hangos volt ahhoz, hogy anya meghallja.

- Oké Brian, akkor aláírtad a papírokat?- tért el a témától irtó hamar.- Rendben, köszönöm! Szia!- majd kinyomta.

- Kivel beszéltél?- kérdeztem, mit sem sejtve.

- Brian-nel, a munkatársammal.- mosolygott.- Miért?

- Ja, semmi csak kérdeztem.

- Rendben! Főzzek nektek valamit?

- Nem kell, szerintem Justin sem éhes most!- töltöttem ki magunknak az italt,majd felmentem a szobámba.

Nem tudom mi tévő legyek. Elmondjam Justinnak, vagy ne?! Félek, hogy véget vetne a kapcsolatunknak..Vagy tudom is én. Az is lehet, hogy nem az a Jeremy...de- gondolkodtam.

- Minden rendben édes?- szakította meg a gondolkodásomat Juss.

- Persze!- mosolyogtam.

- Akkor oké!- adott egy puszit.

* Másnap *

Reggel...illetve délután elég későn keltem. Még 2-kor  kómás fejjel mászkáltam a házba, majd rohadt nagy sebességgel száguldoztam fel az emeletre, amikor észbe kaptam, hogy anyának találkozója van Jeremy-vel pontban 3-kor. Gyorsan lezuhanyoztam, megkajáltam, aztán felöltöztem és háromnegyed háromkor elindultam a találkozó helyükre.

Mikor odaértem egyenlőre nem láttam ott se anyát, se Jeremy-t. De sokat nem kellett várnom, mert kézen fogva léptek be a kávézóba. Elbújtam a bulvár lapom mögé, majd figyeltem az egy méterrel arrébb történő eseményeket. Minden egyes szót hallottam.

- Jeremy. Biztos vagy abban, hogy szétválasszuk a gyerekeket?

- Nem tudom. Félek, hogy megutálnak minket! De..azért még sem titkolhatjuk örökre azt, hogy mi össze fogunk házasodni, 1 hónap múlva.

1 hónap?! Szent Jézus!

- De Carly kiakadna, Justin pedig még jobban.

- Igen Megan, tudom! De be kell jelentenünk nekik.

- Rendben, Jeremy! Tegyük meg minél hamarabb, hogy túl legyünk rajta.

- Ma átmegyek hozzátok Justinnal. Azt fogom neki mondani, hogy jobban megszeretném ismerni Carly-t.

Éreztem, hogy nekem itt és most van elég. Legszívesebben odamentem volna és jól beolvastam volna nekik...De nem! Nincs értelme a jelenetnek.

Miután 4 óra tájékába elmentek én is haza indultam, és közben felhívtam Justint, hogy jöjjön át. El kell neki mondanom, mielőtt Jeremy-től tudja meg.

Justin nagyjából 10 perc múlva itt is volt.

- Szia szerelmem.- adott egy csókot.- Mit az a nagyon fontos dolog?

- Először s..ülj le, mert sokként fog érni!

- Carly...Megijesztesz. 

- Justin...Anya, és a te apád...Összefognak házasodni.

- Mi?!- kerekedtek ki barna szemei.

- Jól hallottad...

- Te most viccelsz, ugye?- pattant fel.

- Ezzel mi okom lenne viccelődni? Ez még..viccnek is rossz..

- Ezt..Ezt nem hiszem el...

- Én sem..- hajtottam le a fejem.

- Tuti a te anyád csábította el!- mondta gondolkodás nélkül.

- Mi van?- kaptam fel a fejem.- Az én anyám? Hé! Egyből mi vagyunk a hibásak?! Arra nem gondoltál, hogy talán apád vette le a lábáról?- kiabáltam vele.

- Apa nem olyan nőcsábász! Anyád, meg minden férfinak odaadja magát.

Amint a szavakat kimondta, kezem arcán csattant. 

- Ezt kurvára nem kellett volna! Ha most ezzel azt szeretted volna mondani, hogy anya egy kurva, akkor rohadt nagyot tévedsz! 

- Pedig utána kéne járnod! Hányszor láttam már más pasival!- dobálózott a szavaival, amiket nagyon nem gondolt át. Rohadtul nem csípem, mikor valaki az anyámat szidja...És ez alól Justin sem kivétel.

- Most fejezted be, ugye? Tudod, mit Justin Bieber?! Takarodj! Rohadtul nem akarlak többet látni!- toltam kifelé.- Egy szánalmas rohadék vagy!- vágtam rá az ajtót.

Szívem millió darabra tört. A földre csúsztam és sírni kezdtem. Ezt még szerintem ő sem gondolta át. Sírtam...Sírtam, mert fájt, amit mondtam neki, de megérdemelte. Az én anyámról senki ne mondjon ilyet! Főleg ne a nagy Justin Bieber!...