Part 42. Late...

Sziasztok! :) Hosszú beszámolóval készülök! :)
Megérkeztünk az UTOLSÓ részhez...Szóval umm...*sóhaj*...Sajnálom, hogy abba kell hagynom ezt a blogot, hisz imádtam írni, és ugyanúgy imádtam olvasni a megjegyzéseiteket! Sosem haragudtam, ha egy részhez nem jött egy komi sem, vagy pipa, de még akkor sem haragudtam, hogy ha elmondtátok a negatív véleményeteket a részről! Félreértés ne essék: mint már az előző rész elején említettem...Nem azért hagyom abba ezt a blogot, mert kevés komi van, vagy már nincs kedvem írni..Nem! Hanem már egyszerűen nem tudok mit kihozni. Ti is láthattátok, hogy volt olyan rész, amit nem volt érdemes elolvasni, hisz olyan szar lett..DE! Mint mondtam már, a blogolást NEM (!!) hagyom abba! Hisz ahogy említettem, ez az én egyik kedvenc időtöltésem! Előfordulhat, hogy egy új blog láthat napvilágot, de ez még nem biztos. De annyit mondhatok, hogy a Justin and Me . . . blogba MINDEN SZOMBATON új rész várható! Ott úgy is szólni fogok ha új blog, vagy valami más közeleg! Szóval...Gondolom pár Írónő átélte ezt a pillanatot mint én...Elég furcsa lesz majd, hogy ebbe a blogba már nem írok, de NEM fogom törölni! Mivel ez az utolsó rész, minden kedves olvasóm komijára válaszolok! Ne nézzetek furcsán...Eléggé gyorsan fog megtörténni az utolsó rész "FŐ SZÁLA". Lehet nem is igazán értitek majd, hogy miért teszi AZT Carly, de csak azért, mert már elege van/lesz/ mindenből! Már az elején megtörténik, egy konfliktus után!... Előre szólok: A bevezető hosszabb, mint a rész, mivel itt már csak egy fő dolog történik, így nem lesz hosszú!
Ennyi lenne az én utolsó bevezetőm ebben a blogban! Ne felejtsétek el: A másik blog még MINDIG üzemel! Minden eddigi olvasómat IMÁDOK, és remélem a másik blogomnál is velem lesztek! ♥ Köszönöm annak, aki elolvasta a lelkizésemet! ♥ Sziasztok...♥
#peace #swag #iloveyouall #thankyousomuch ♥



Szóhoz sem tudtam jutni...Hihetetlenül fájt, hogy ezt kellett látnom.
- Ca...Carly e-ez n-nem az, a-aminek l-látszik!- mentegetőzött, majd megindult felém.
- Hogy tehetted ezt?- álltam ott földbe gyökerezett lábakkal.- Azt hittem szeretsz!
- Szeretlek is, csak kérlek, had magyarázzam meg!
Éppen elég volt amit láttam, de még ez a ribanc is itt gúnymosolyt csaljon a képére...Itt betelt a pohár!
- Te szemét ribanc!- indultam meg felé, de Justin lefogott.
- Carly, nyugodj le, édes!
- Te meg ne hívj így!- törtek elő a könnyek a szememből.- Becsaptál! Becsaptál!- hajtogattam ugyanazt, majd elszaladtam.
- Carly!- kiabált utánam, de nem figyeltem rá.
Egy jó darabig futottam, majd mikor hátra pillantottam, láttam, hogy messze jár, de utánam fut. Kicsit, már amennyire tudtam, gyorsítottam a tempómon. 
Amikor hazaértem, feltéptem a bejárati ajtót, majd bevágtam magam után. Felszaladtam az emeletre, majd be a fürdőszobámba, és magamra zártam az ajtót. Elegem van! Nem akarok élni! Nem akarok szenvedni! Eddig hatalmas baromságnak tartottam ezt a dolgot, de most nem látok más kiutat...Felvágtam az ereimet...
Először csak pici vágásokat ejtettem a kezemen, majd éreztem, ahogy a penge végig siklik a kezemen, és a gondjaim is elszállnak. Ekkor nagyobb vágást ejtettem a kezemen, és azt hiszem egy fő eret vágtam el, mert iszonyatosan fájt. 
Mikor észbe kaptam, hogy nem kéne, próbáltam elállítani a vérzést, de azt hiszem késő..
Ekkor dörömbölést hallottam az ajtón.
- Carly! Carly engedj be!- kiabált Justin. Körülöttem folyt a vérem, és már alig voltam magamnál...

* Justin szemszöge *
- Carly, kérlek!- dörömböltem az ajtón, de nem jött válasz.- Carly! Ha nem nyitsz ajtót, akkor berúgom!- próbálkoztam mással, de így sem kaptam semmi választ. Nem tehettem mást, mint egy erős, határozott rúgással, kiszakítottam az ajtót a helyéről. 
Amikor megláttam Carlyt...És a vért...Majd a pengét...És a vágásokat a kezén...
- Carly! Carly, mi a fenét csináltál?- futottam a félholt lány mellé. Habozás nélkül hívtam a mentőket, akik azt mondták, hogy 10 perc és itt vannak.
- Édes, kérlek! Tarts ki!- próbáltam ébren tartani, és próbálkoztam elállítani a vérzést, de mindhiába.
- Jus...- simította kezét az arcomra.- Én...Nem haragszom rád...És kérlek...Te se haragudj rám! Szeretlek nagyon!- mondta, majd lecsukta szemeit.
- Carly! Carly!- ébresztgettem, de hiába.- Édes, kérlek, ne!- potyogtak a könnyeim. Ekkor megjöttek a mentősök.
- Kérem álljon arrébb!- "hurcoltak" el Carly mellől.
- Kérem mentsék meg!- könyörögtem sírva a mentősöknek, akik az újraélesztésen dolgoztak.
Pár perc elteltével megszólalt a mentős.
- Sajnálom...De már nem tudjuk visszahozni!
Ez volt az a mondat, aminél a szívem millió darabra tört. Ez...Ez nem igaz! Carly nem halhatott meg!
Sírva rogytam le mellé, majd mellkasára tettem a fejem és még utoljára megsúgtam neki, hogy: Mindennél jobban szeretni fogom örökre!...

* 1 héttel később *
Ma van a temetés...Egy hét telt el az én Carlym halála óta. Azóta nem tudok enni, aludni, a munkámra koncentrálni. A napjaimat a szobámba üldögélve töltöm el és a közös fotóinkat nézegetem, amelyeken életvidáman mosolyog. Egy gondolat jár a fejemben: Minden az én hibám!
Anyával, mivel ő is eljön, elindultunk. Az út nagyjából 15 perces volt. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy soha többet nem láthatom Őt. Nem érezhetem a csókjait, nem hallhatom a hangját, nem érezhetem az illatát, nem érhetek bársonyos bőréhez. Beláttam, hogy életem legnagyobb hibája volt, hogy megismertem Selenat. Ha Sel nincs, Carly még mindig az enyém lenne, és még mindig mosolyogna.

* 2 órával később *
Vége a temetésnek...Egyedül vagyok itt, Carly sírját nézem, és az utolsó szavakat mondom neki...
- Szerelmem...Csak hogy tudd! Én mindig is szerettelek, még akkor is, ha csúnyán összevesztünk! Soha sem haragudtam rád! Sajnálom, ha fájdalmat okoztam neked. Már megbántam. Tudom, hogy újra látni foglak, és akkor megint együtt lehetünk...Örökre szeretni foglak!- mondtam, majd egy vörös rózsát tettem sírjára, és elmentem. 

* 2 hónappal később *
Teljesen egyedül maradtam: Selena elköltözött, anya a munkájával van elfoglalva, ahogy apa is, Carly szülei engem hibáztatnak az eset miatt, amit megértek, hisz miattam nem lehet már köztünk. Azóta sem változtam: ugyanúgy keveset eszek, nem alszom, folyamatosan a közös képeinket nézem, nem törődöm a zenei munkámmal, azóta egy számom sem jelent meg. A barátim is mind eltávolodtak mellőlem. Magamra maradtam. Ha lehetne, visszafordítanám az időt, de már...Késő...