Part 38. I'm starting to worry about...

Ő S Z I  S Z Ü N E T ! : ) Sziasztok! :) Végre eljött az őszi szünet! :) Szerintem mindenki várta már. :) Köszönöm a komikat és a pipákat az előző részhez! :) Nem is húzom az időt, olvassátok a 38. részt! :)
#písz #swag :)


- Carly...Carly, ne haragudj! Én..Én nem gondoltam komolyan!- hallottam hangját az ajtón kívül. - Sajnálom, édes!
Az agyam azt mondta: Ne engedd be!
A szívem pedig: Mindenki megérdemel még egy esélyt!
Nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek. Végül a szívemre hallgattam. Akármit mondott, nem tudok rá haragudni. Különben is most kell a legjobban összetartanunk.
Fogtam magam, vettem egy mély levegőt, majd ajtót nyitottam neki.
- Sajnálom!- öleltem meg.
- Nem édes! Én sajnálom! Sajnálom...- ölelt át szorosan.- Ne sírj, kérlek!
- Jeremy azt fogja mondani neked, hogy, megakar ismerni engem még jobban. Bele kell menned, és nem mutathatod ki a haragodat és ahogy azt sem, hogy tudsz mindenről.- mondtam el neki a 'tervet'.
- Rendben.- egyezett bele.- De hogyan tovább?
- Fogalmam sincs...Majd..Más nem lázadunk.- mosolyogtam.
- Megvan még az eljegyzési gyűrűd?
- Azt hiszem..De..De miért?- kérdeztem.
- Van egy tervem... A lényeg, hogy este legyen rajtad.


* Este *
- Kislányom!- kiabált fel anya.
- Igen?
- Igyekezz! Nem sokára itt lesz Jeremy és Justin!
- Jó..- kiabáltam vissza.
Lentről már csak a csengő hangját hallottam. Gyorsan felvettem a gyűrűt, majd lementem, és ajtót nyitottam anya helyett.
- Sziasztok!- üdvözöltem őket egy erőltetett mosoly keretében.
- Szia!- mosolygott Jeremy, majd adott egy puszit.
- Szia édes!- csókolt meg Justin.
- Sziasztok!- jött ki anya a konyhából.
- Szia Megan!- üdvözölte Jeremy, egy puszival, majd Justin is.
Leültünk, majd elkezdtünk beszélgetni.
- Megan?- pillantott Jeremy anyára. Azt hiszem most akarják bejelenteni.
- Rendben...Nos gyerekek..El kell mondanunk valamit...
- Össze fogunk házasodni..- fejezte be Jeremy a mondatot.
- Nem..Nem fogtok összeházasodni!- förmedt rájuk Justin.
- De..
- Nem fogtok összeházasodni!- ismételte meg mondatát.- Nem fogtok minket elválasztani egymástól!- fogta meg a kezemet.
- De Justin!- állt fel Jeremy.
- Nem, apa nem!
- Nem tiltakozhatsz! Az apád vagyok! Jogom van azt csinálni, amit akarok!
- Én pedig a fiad vagyok! És én is azt csinálok, amit akarok!- kezdtek el veszekedni.
- Nem! Nagyot tévedsz Justin!
- Te tévedsz nagyot apa! És tudod miért nem veheted el Megant?! Mert én már megkértem Carly kezét!
A pillanat, amikor a kínos csendben mind a hármunk álla leesett. Szerintem Justin sem tudja, mit mondott, de szerencsére rajtam a gyűrű, amivel bizonyítunk.
- Tessék?! És mi erről miért nem tudtunk?!- nézett ránk Jeremy dühös tekintettel.
- Minek mondjuk el? Úgy sem érdekelt volna! Sosem törődtél velem! Már akkor elhagytál, amikor megszülettem. Most mit számít neked, hogy mit teszek?!
- Justin! Ezt ne most, rendben?! Igen is törődtem vele, de ezt ne most beszéljük meg!- próbálta terelni a szót.- De hogy ha így állunk..Ha én nem vehetem el Megant, te sem fogod elvenni Carlyt!
- Majd azt meglátjuk!- mondta Justin, majd elvitt a helyszínről.
- Justin..Te tudod, hogy mit műveltél?!- kérdeztem sokkos állapotban.
- Igen, tudom mit csináltam!- válaszolta flegma hangnemben.- Szállj be!- nyitotta ki a kocsi ajtót.
- Hová megyünk?- kérdeztem, közben eleget tettem utasításainak. 
- Még én sem tudom! De az biztos, hogy itt egy percig sem maradunk!
Hát ez remek. Most én tudjam hova megyünk?! 

Az úton kínos csendben haladtunk. Egyikőnk sem szólt semmit. Negyed órával később megálltunk egy háznál.
- Maradj a kocsiban!- mondta Justin, majd kiszállt.
Valami sráccal beszélgetett, majd visszajött.
- Ma itt alszol Chris-éknél, oké? Caitlin ad ruhát majd!- hangja nyugodt volt.
- És..Te hová mész?- fogtam meg a kezét.
- Én hazamegyek anyához.
- De..Engem miért hoztál el onnan?
- Miért?! Maradtál volna olyan emberek közt, akik elakarnak választani?! Igen?! Mert ha gondolod, nagyon szívesen visszaviszlek!- kapta fel a vizet.
Semmit nem szóltam, csak fogtam magam, kiszálltam, majd erősen bevágtam az ajtót. 
Tényleg nem értem, hogy miért kellett elhoznia. Mint egy őrült, úgy hajtott el a helyszínről. 
Beszéltem Chris-szel, hogy nem alszok ott, mert tök felesleges..Inkább hazamegyek...

Negyed 11 környékén hazaértem. A nappaliban egy kisírt szemű édesanyát találtam.
- Minden oké?- ültem le mellé.
- Igen.- mondta halkan.
- Mi történt?
- Jeremy-vel, összevesztem...Így nem lesz esküvő.
- Sajnálom!- öleltem meg.
- Én sajnálom, hogy elakartalak titeket választani.
- Nem haragszom!- erőltettem egy mosolyt felé, mire ő is elmosolyodott.- Különben..Justin nem is jegyzett el, csak azért találta ki, hogy ti sem tudjatok összeházasodni.
- Ohh..Hát ez remek...Akkor tényleg nem lesz esküvő..- nevette el magát.
- Hát, nem!- mosolyogtam.
Anyával végül mindent megbeszéltünk, így nyugodtan tudtam aludni...Illetve nem, mert fogalmam sincs, hogy hol van Justin. Igen, tudom, hogy azt mondta hazamegy, de belőle bármit kinézek. Ezért gondoltam felhívom. 
Már vagy 10x hívtam, de semmi.. Hol a fenében van ez a srác?! Tettem még két próbát, de most sem volt sikerem...Kezdek aggódni...


Tudom, hogy nagyon lapos, szar, unalmas, semmit nem érő rész lett, de nem tudtam, hogy mit írjak.:|
Ha ehhez összejön legalább 2 komi, akkor a héten kaptok még egy részt. DE! Ehhez ötleteket várok!:) Ha megírjátok, hogy mit szeretnétek, akkor kaptok részt a hét folyamán + a szokásos szombati napon, de ha nem akkor csak szombaton! :s :)