Part 39. ...Let Me Go!...

Hey Everybody! :) Köszönöm a komikat és a pipákat az előző részhez!♥ Mivel jött egy ötlet, és én az ígéretemet betartom: ma kaptatok egy részt és még szombaton is fogtok.:) Nagyon nem is szeretnék zavarni, csak még annyit, hogy a Justin and Me . . . blogomban is van új rész, és oda is várom a komikat/pipákat! :)
Jó olvasást mind a kettőhöz! :)
puszi.xx


...Nagyon féltem Őt, hiszen bármire képes. Lementem, hátha anyától megtudok valamit. A lépcsőn lefelé tartottam, amikor ismét elcsíptem egy telefonos beszélgetést.
- Nem, nincs itt Justin!
- ...
- Fogalmam sincs. Pattie-nál sincs?
- ...
- És hívtad már?
- ...
- Ó, Istenem! Elindulok, és hátha megtudok valamit!- azzal anya letette.
- Mi történt?- kérdeztem idegesen. Nagyon rossz előérzetem van.
- Justin sehol sincs. Jeremy és Pattie is kétségbe van esve. Most elindulok és megkeresem.
- Veled megyek!
- Szó sem lehet róla!
- Anya kérlek! Justin...Fontos nekem!
Nagyot sóhajtott anya, majd egy ' Jó, rendben van!'- nal válaszolt.
Gyorsan felkaptam a cipőm, meg egy kabátot, hiszen hűvös van már odakint. Éppen az utat pásztáztuk, amikor hirtelen megcsörrent anya telefonja.
- Igen?
- ...
- Hála az égnek! És jól van?
- ...
- Rendben, oda megyünk!- pillantott rám, majd letette.
- Mi van vele?
- Kórházba került..
- Mi?!- kérdeztem, közben hangom ütötte a magas C-t.
- Sok drogot és alkoholt fogyasztott.
- Ezt nem hiszem el!
- Nyugodj meg! Minden rendben lesz kincsem!- nyugtatott anya, de sikertelenül.

A kórháznál feltéptem a kocsiajtót, majd rohantam be. Megpillantottam a folyosón Jeremy-t, aki idegesen mászkált.
- Hol van Justin?
- Bent..- mutatott az ajtóra.- ..Pattie-val.
Ekkor kilépett.
- Téged akar látni!- nézett rám.
Egy bólintással válaszoltam, majd bementem.
- Carly!- nézett rám gyönyörű, könnybe lábadt szemeivel.
- Miért tetted ezt magaddal?- sétáltam felé.
- Csak..Annyi minden történt és elakartam felejteni így...újra a droghoz és a piához nyúltam.
- Nem vagy normális!- ültem le ágya mellé elhelyezett kisszékre.- Komolyabb bajod is eshetett volna!
- Most azért jöttél, hogy leszólj, vagy, hogy meglátogass?!- emelte feljebb a hangját.
Arcomat kezeimbe temettem. Én már nem bírom. Könnyeim előtörtek..
- Ne sírj kérlek..- fogta meg a kezem.- Megígérem, hogy többet nem teszek ilyet! Becs szó!- adott egy gyengéd puszit kezemre.
- Megígéred?- néztem rá könnyes szemekkel.
- Meg..- suttogta.


* Pár nappal később *
Justint kiengedték a kórházból, de még pihennie kell sokat. Szerencsére a Believe Tour szünetel, így nem kellett egy koncertet sem lemondani.
Éppen készülődök hozzá, hogy megnézzem minden oké-e. Az ajtót nyitottam, amikor megpillantottam Austint.
- Szia!- mondta halkan.
- Austin..Mit csinálsz itt?- kérdeztem tőle kicsit ledöbbenve, nem számítottam rá.
- Beszélhetnénk?
- Gyere.- nyitottam ki még jobban az ajtót.
- Először is: Hallottam mi történt Justinnal..Sajnálom..
- Hát igen...Elég furcsa dolog.
- Másodszorra..- kezdett bele.-...Kettőnkről akartam beszélni.
- Ke-kettőnkről? De mit kell beszélni kettőnkről?!- ismételtem szavait.
- Hogy konkrét legyek: Mit érzel irántam?
- Austin, én nem akarlak megbántani..de, már semmit.
- Gondoltam..- hajtotta le a fejét.- Én viszont még mindig nagyon szeretlek!- nézett rám.- Nem tudlak kiverni a fejemből!
- Austin kérlek, ezt ne most!- álltam fel és indultam meg az ajtó felé.
- Kérlek, várj!- fogta meg a kezem.- Adj még egy esélyt!
- Nem, nem lehet! Én..Justinnal járok! Ezt el kell fogadnod!
- De nem tudom elfogadni! Nekem te kellesz! Carly, kérlek!- kezdte el csókolgatni a nyakamat.
- Austin, ezt hagyd abba!- próbáltam eltolni magamtól, de szinte lehetetlen volt.- Austin, elég!- végre sikerült lekaparni magamról.- Ezzel a próbálkozással biztos nem fogsz vissza kapni...meg amúgy sem!- javítottam ki magam.
Miért mindig a sztár pasik találnak meg engem?!
- Napról-napra, egyre jobban erősödik bennem a vágy! Kívánlak! Akarlak! Érezni akarom a csókjaidat!- tolt neki az ajtónak és újra nyakamnak esett.
- Austin légy szíves ezt fejezd be!- próbáltam erőlködni, de megint csak sikertelenül, mert két kezemet az ajtóhoz szegezte.- Austin! Engedj el!- emeltem fel a hangom, de még így sem értett a szép szóból.- Te akartad!- azzal megtérdeltem gyenge pontját.
Egyből összerogyott, én pedig néztem, hogy már megint mibe keveredtem.
- Tudtam, hogy te is akarod!- húzta száját egy félmosolyra. Jó..Teljesen megbolondult.
- Austin! Menj el!- nyitottam ki neki az ajtót.
- Hidd el szépségem! Újra az enyém leszel!- mosolygott, közben férfiasságát fogva tántorgott ki a házból.
Már csak Ő hiányzott...

Ez egy kicsit rövid részecske lett, de szombaton kaptok még egyet. :)
Megeshet, hogy a következő részben előfordul egy kisebb veszekedés, de még meglátom! :) Addig is remélem tetszett, és még egyszer megemlítem, hogy a másik blogomba is szabad komizni/pipálni! :3 puszi.xx